(Az Unemployed kifejezést az Unemployedek számára szervezett angoltanfolyamon ismertem meg, amikor magam is Unemployed voltam.)
Valamikor egy idős jezsuita szerette volna számítógépen elkészült anyagait rövid úton más könyvtárakba rendezni. Mivel minden gép kicsit másképp van idomítva, és mivel magam alig értettem a számítástechnikához (ez ma is így van), azt válaszoltam neki: adjon nekem öt percet, s küldök hozzá nálam okosabbat. Az illető csakugyan néhány alkalmazott trükkel, egyberántotta a kért anyagokat. Most egy kicsit így vagyok egy ismételt problémával. Innen nem tudom (talán onnan se) megoldani azt az elég alapvető kérdést, hogy 40 évnél fiatalabb lánygyermekem részére értelmes és fizető állást keressek abban a kisvárosban, ahol él: Ráckevén. Küldenék neki nálam okosabbat, ha ismernék ilyet. Hátha éppen te vagy az, kedves olvasó, aki tud egy munkahelyet egy asszonyka számára, aki dolgozna, ha volna mit. Tudom, elég általános tünet országunkban a munkanélküliség, de aki keres, remélhetőleg előbb-utóbb talál. Én ezúton is keresem a lehetőségét az „előbb”-nek. Segítség!
Hátha... (A remény hal meg utoljára.)
Helyette nem írhatom ide, hogy a hitoktatástól a gyermekfelügyeletig, a takarítástól a masszázsig, az óvodai munkától az irodalomig, a rajzolástól a Mikulás-műsor vezetéséig sok mindenhez ért és sok mindent csinált már a fővárosban.  Ha adódna valami, szívesen közvetítenék az ajánlat és az ajánlkozó között.
***
Nálunk a helyzet fokozódik. A leginkább szeretett ételt tettük unokáink elé. Paradicsomlevest és kész pizzákat. Egyikük kérte, hogy az ananásztól szabadítsuk meg a pizzáját, mert azt nem szereti. Megtettük, de nem ingyen. Elmeséltem, hogy az én időmben a menü egyszerű volt: Megeszed – ott hagyod. Az ételt egyáltalán nem kellett szeretnünk, csak megennünk. Néhány kivételtől eltekintve ez így is működött a gyakorlatban.
Ma átmenetileg megsokasodunk. A nálunk őszi szünetező unokákért jönnek szüleik.
***
Mesélem Tücsinek, hogy már-már zavaró nyaki meszesedésem. Hajlok rá, hogy felkeressem tesóim nyomán Horváth doktort, hogy részesítsen az injekciókúrájában megfelelő ellenértékért. Régóta az zavar, hogy egy esetleges érrendszeri javulás miféle gyógyszerek elhagyásával járhat. Elfogadja-e a háziorvosunk vagy a Margit-kórház szakembergárdája, hogy javulás állt be a szervezetemben vagy legyint rá: Ja, a Horváth? Ha az orvosok ejtenek, zavarban lennék.  Végül is koromnál fogva időnként csak-csak fel kell keresnem őket hol ezzel, hol azzal az eü.-problémával.
Mindenesetre belevágok a kúrába.
***
A gyerekek (unokák) olykor ebédelnek. Nos, ezt az időt kell okosan megragadnom, ugyanis enni nem szabad a számítógép előtt. Kihasználom a hirtelen támadt kis időrést, és napi adagiumomat gépbe verem. Elhatároztam, hogy az ajtómra fogok egy A/4-est ragasztani ezzel a felirattal: Naponta 10 és 12 óra között a számítógép a nagypapáé.
Ami pedig az unokák kiugrását és az én beugrásomat illeti, a szükség hozta magával (annak a szenvedélyességnek a következménye, amellyel a gép előtt töltjük ébrenlétünk jelentős hányadát), és ugyancsak hasonlít valamire. Dürrenmattnak van egy drámája, amelyben két római császár vetélkedik a trónért, pontosabban ketten uralkodnak, és felváltva. Egyik a trón, a másik az uralkodó. Az uralkodó az, amelyiknek sikerül a másik nyakába ugrania. Ám olykor el kell vonulnia a mellékhelyiségbe, s ekkor, aki eddig trón volt, lesbe áll, s az uralkodó megérkezésekor a nyakába veti magát: szerepcsere következik be.
Összefoglaló az 1Sám 15-höz: Sámuel biztatja Sault, hogy támadja meg az amalekitákat, s töltse be rajtuk az átkot. Ez kb. azt jelentette, hogy irtson ki minden élőt, égesse meg minden ingóságukat és ingatlanjaikat. Saul hozzáfogott a munkához, de Agag, az amelekita király életét megkímélte, s csak a selejtes lábasjószágot ölték halomra. A jókat elosztották egymás között. Sámuel felkereste hát Sault, és értésére adta, hogy az Urat sérti, hogy a zsákmányt megtartották maguknak. Azt mondja: „Az engedelmesség többet ér, mint az áldozat.” Így hát „az Úr túl kicsinek talált, hogy továbbra is Izrael királya légy. Elragadta tőled és másnak adja, aki jobb nálad”. Sámuel beteljesíti, amit Saul elmulasztott, levágja Agag fejét. Sámuel többé nem találkozott Saullal. Közöm: Van a fejezetben egy érdekes mondat: „Bánom, hogy Sault királlyá tettem, mert elfordult tőlem, és nem teljesítette parancsaimat.” Színtiszta antropomorfizmus. Isten az örök jelenből „éli meg” az időbeli történéseket. Megjegyzem, hogy az engedelmességre utalás Krisztusra mutathat. „Ő engedelmes maradt a halálig, mégpedig a kereszthalálig” – fogalmazza meg róla Pál. Ide kívánkozik még egy idézet: Az Úr kiveti szájából a langyosakat. Saul pedig se hideg, se meleg. Tette, ami jól esett neki, s ami belefért félénkségébe. Életével fizet majd érte.