Mickey webnaplója

Este fél tizenkettőkor végeztem a Kereszteslovagok c. regény első kötetével. Na hiszen. 400 oldalt olvastam azért, hogy megtudjam, az öreg Jurand (aki csaknem megfagyott, felépülve) eléri: lánya rabságban, ő egymaga fegyvertelenül az ellenséges vár gazdái lábai előtt. Olyan kiszolgáltatott helyzetben, mint Krisztus Pilátus előtt. Magam nem láttam a Keresztesek c. filmet, de a családban mások igen. Annyira élethűen meséltek róla, hogy jó 40 év távlatából emlékszem két mondatra. Ez a kötet 390. oldalán így szól: – Wer ist da? – A spichówi Jurand. A film nem lehetett szinkronizálva, mert bennem ezek a szavak visszhangzanak: – Kto tam? – Jurand za Spichówa. S hogy érdekesebb legyen a dolog, mikor mindezt feleségemnek mesélem, elénekelek egy betétdalt abból a filmből, amit sose láttam: szövege elég zagyva, kb. ez: Tanda-tanda-tanda-Tanda-Tandaradei...  [Utóbb a II.kötet 191. lapján rátaláltam az eredeti változatra: Bi den rosen er wol mac Tandaradei! Merken wä mir'z houbet lac...] Dallama is van, és azzal együtt maradt meg bennem. Egyszer látnom kell a filmet, hogy vajon jól emlékszem-e rná tesóim előadása nyomán.
Hiába olvastam csaknem éjfélig, ha hagyom, fél ötkor kidobott volna az ágy. Nem hagytam. 6.40-ig nyomtam az ágyat, majd gyors reggeli. Zörgök, hogy életem párja is kelegessen, reggelizzen. De semmi. Muszáj volt „rászámolnom”: Egér-egér ki az ágyból, most jöttem a kávézásból, aki háromra fel nem kel, az lesz a fogó. 1-2-3. Használt. Még az egér is stimmelt, mert Miki lévén megismerkedésünk alkalmával engem Miki egérnek kezdtek titulálni (Mickey M.), s mivel ő alacsonyabb, magára vállalta a Minnie M. nevet. Így hát a kiszámolós a helyén volt.
Sienkiewicz könyve olvasását egyebekben csaknem félbehagytam. Öreg vagyok én már a romantikához. A séma mindig és mindenütt ugyanaz. Adva két ember, s egy bonyolult szerkezetű cselekvéssor. Minden ördög, s néhány angyal is elpusztul, csak a két egymást szerető lélek marad épségben. Az első rész végén legalábbis még élnek. Ami feltűnő: az író kölcsönös gyűlöletről beszél, mely az igazak (lengyelek) és a hamisak (kereszteslovagok) között feszül. Micsoda képtelenség: A szembenálló felek a szeretet vallásának a képviselői. A fejlődés egy útszakasza így nézett ki? Talán.
***
Minap tapasztalom, hogy unokáim közül kettőnek a fotóját nem mutattam meg. Ez velük szemben igazságtalanság. Vagy törlöm a hét fotót, amelyet feltettem, vagy őket is megmutatom. Mulasztásomra nincs mentség: hihetőleg más témát találtam s a megszakított sor után megfeledkeztem a folytatásról. Majd keresek róluk is valamit.
Összefoglaló az 1Sám 29-hez. Dávid a filiszteusokkal tartana, de a vezérek – teljesen érthető okokból – bizalmatlanok vele szemben. Királyukkal visszarendeltetik Dávidot, aki meghúzza magát fegyvereseivel a számára kijelölt helyen. Közöm. Dávid húzásait nem mindig tudom követni. Na, jó. Én 68 vagyok, ő pedig húsz se volt a történések idején. Mondhatom, hogy tapasztalatlan, mi több, viselkedése ellentmondásos. Vajon csakugyan képes lett volna övéi ellen felvenni a harcot azok oldalán, akikről a korábbi, ám széltében elterjedt csasztuska így szólt (e fejezetben olvasom harmadszor):
Saul legyőzte ezreit  
Dávid meg tízezreit.
A rigmus a filiszteusokon aratott győzelméről, harci sikereiről szólt.
Még azt elgondolom, hogy legádázabb ellenségeivel azért paktált le, hogy megszerezze a királyi hatalmat saját magának. Ennek ellene mond az a tény, hogy Saulra – a közöttük levő feszültségek ellenére – mint az Úr felkentjére tekint, s ismételten megalázkodik előtte (meglehet, hogy taktikai okokból?). Marad hát a közmondás: Huncut az ember, amíg meleg. Vagy ha úgy jobban tetszik: Az ember nem racionális lény. Zömmel tudatalattijára „hallgat”, ösztönösen cselekszik, olykor gondolkozásában fordulatok állnak be. Képes a megtérésre, de képes arra is, hogy megpróbáltatások miatt megváltoztassa korábbi világnézetét, látásmódját.