Mickey webnaplója

1. Anyám meséli, hogy gyermekkorában háziorvosuk patikaszere legsűrűbben ennyi volt: „Majd az elmúlik.” És csakugyan: Többnyire elmúlt. Néha meg nem.
A népi medicinák hasznosak. Kérdezzük csak meg Mórát, hány önkéntes fogorvos jelentkezik, ha valaki fogfájásra panaszkodik. Mert igenis vannak népi gyógymódok. Vagy hasznosak, vagy károsak. Többnyire hasznosak, mert elmúlik tőlük a nyavalya (a nyavalya tudja, hogy magától vagy a kuruzslás hatására). Néha azonban nem múlik el tőlük. G. mondja: Az afrikai ilyenkor elmegy a varázslóhoz. Ha az se segít, és a páciens már-már haldoklik, akkor felkeres egy sebészt vagy más orvost.
Az orvoslással ugyanez a helyzet. Az orvos pillantást vet a betegre, esetleg meg is hallgatja, majd vegyszert ír fel. Ez vagy használ, vagy nem. Többnyire igen, s most tekintsünk el a mellékhatásoktól. Sok függ szervezetünk reagálásától. Azért szoktam hallani, hogy mindenkit a saját gyógyulásába vetett hite gyógyítja meg. A többi kis rásegítés. Ennek ellene mond, hogy olykor a hitetlenek is meggyógyulnak. Olykor meg azok se, akik úgy hiszik, sikerülhet.
2. Lelki tisztulás. Teológus mondja: Az őskereszténység idejében a pogányságból megtértek nyilvános bűnvallomást tettek, vezekeltek, feloldozást kaptak, és kész. Ezek után igyekeztek a szeretetparancs szerint élni. Ha nagyon erősködtek, haláluk előtt még egyszer feloldozást kaphattak. Ez volt a gyakorlat Krisztus után kb. 800 évig. Ekkortól indult az íreknél a „fülbegyónás”, és maradt fent általánosságban mindmáig. Ma is ez a szokásos, de a helyi ordinárius általános feloldozást rendelhet el egyházmegyéjében, ahol alig van pap. (Pl. Franciao.-ban)
Van, aki évente egyszer járul a bűnbánat szentségéhez, mert az egyház megkívánja;
van, aki kétszer, mert karácsony és húsvét táján illik tisztába tenni szívünket-lelkünket;
van, aki negyedévente, mert lelki vezetője ezt az ütemet tartja elégségesnek;
van, aki minden hónapban, mert valamelyik szerzetesrend harmadrendjének a tagja;
van, aki hetente, pl. Ferenc pápa, mert úgy érzi, hogy nemcsak teste, hanem lelke is be-bepiszkolódik;
van, aki naponta (emlékezetem szerint ilyen pápa is volt az egyháztörténet során).
Hogy Assisi Szent Ferenc milyen sűrűn tetette lelkét tisztába, arról nincsenek ismereteim, mindenesetre érzékenysége olyan erős volt, hogy magát nagy bűnösnek tartotta, s bűnei sűrű siratásától utóbb megvakult.    
***
L. még nincs hároméves. A család esti imájának visszatérő kérdése:
– Mit köszönsz ma Jézusnak?
L. elgondolkodik: – Azt, hogy apa foglalkozott velem.
***
L.-nek kedve van sétálni. A rétre megyünk. December 4-e van. Mi nyílik itt? Természetesen sokféle virág. Tele a rét százszorszéppel, de akad aprószulák és cickafark is. L. anyjának leszakít három százszorszépet és egy cickafarkot. Utóbbiról megjegyzi, hogy illatos. Gondosan a zsebembe gyűri, így megyünk haza a „háromszázszor széppel” és az illatos cickafarkkal, hogy aztán egy üvegtálka vizén úsztassuk a szépséges virágtányérokat.
***
A NAV-törvényben van egy számomra érzelmezhetetlen mondat. Ha valaki elhagyja az országot, akkor is átvettnek tekinti a NAV a hazai lakcímére a havi biztosítás összegéről küldött fizetési felszólítást, ha nem veszi át senki. Kérdezhetném: Mi van akkor, ha az illető külföldön meghal? A NAV  ezt se veszi tudomásul? Csak küldözgeti, küldözgeti, ameddig el nem romlik adattárának a címjegyzéke? Nem olyan ez, mint hogy elveszlek feleségül akkor is, ha nem akarod? :)
Felháborodott polgárainknak pedig (akik mindenre megesküsznek, hogy azonnal elhagyják ezt az országot), üzenem: Az utolsó előtti ne kapcsolja le a villanyt. Én maradok.  
Összefoglaló a 2Sám 20-hoz. A széthúzás nem tipikus magyar jelenség. A fejezet említi, hogy egy Seba nevű ember Dávid ellen hergeli a tömeget, és ebben követőkre talál. Dávid Amazát küldi, hogy hívja össze a júdeaiakat. Amaza a határidőre nem érkezik vissza. Ezért Joáb (már megint felhatalmazás nélkül cselekszik) karddal kioltja Amaza életét. Joáb Seba üldözésére indul nagy csapattal. Abel Bet-Maachához érnek, ahol a városfal ledöntésén kezdenek dolgozni. Egy hely nő alkuba kezd velük: Ne rombolják le a várost, ne pusztítsák el az embereket. Cserébe kiadják Seba fejét. A helyieket is ráveszi erre. Joáb elvonul hát a város alól Seba fejével. Közöm. Kísérteties a dolog. Itt beválik a később Kaifástól ismert prófétikus mondat: „Jobb, ha egy ember hal meg a népért” (Jn 11,50). Seba feje árán csakugyan megmenekül a város. Jézus esete egészen más. Most nem fejtem ki, miért. Aktuálpolitikai vonzata: Ma nem ugyanúgy fenekednek egymás ellen a politikusok világszerte, országszerte? Még véletlenül sincs egy jó szavuk mások teljesítményeire. Vége lesz ennek valaha? Bár lenne.