Mickey webnaplója

Egyszer írtam egy cikket a jezsuiták havilapjába. ÖRÖM volt a címe, de a két Ö két-két pontja a körön belülre került kb. „szemmagasságba”. Hogy miről szólt a cikk, már fogalmam sincs (általában addig tudom, ameddig leverem a gépen, ettől kezdve nem az én felelősségem olvasni, értékelni, kiadni vagy elvetni). Mindenesetre advent 3. vasárnapja az örömvasárnap. Tudom, közeledik az Úrjövet ideje, a karácsony, ám ha ennek az öröm fokozatait, egyre intenzívebb voltát kellene jelentenie, akkor a negyedik vasárnapnak „még nagyobb öröm”-vasárnapnak kellene lennie. De hát nem így van. Régi korokra megy vissza, s talán arról szól, hogy a várakozás visszafojtott feszültségét-fegyelmét egy napra felfüggessze a vidámság, lazaság. Mivel tegnap agapé is volt, für alle Fälle készítettem egy oldalnyi kérdést, amelyek kifejezetten feszültségoldók. Ilyesmik szerepeltek benne: Kell-e a hosszú ó-ra ékezet? (Kell, mert, ... nem kell, mert már van rajta.) Ha a taxis hátramenetbe kapcsol jár-e vissza a tarifából? Miért ábrázolják köldökkel a puttókat, Ádámot és Évát? Stb. stb. egy oldalon át. Végül nem olvastuk fel, mert más is felkészült. Ám a mai nap is csupa móka, kacagás volt. Egész nap itt voltak a szomszédunkban lakó fiatalok. Levente rendesen elszórakoztatta nagyszüleit. (Ezek mi vagyunk.) A kis, alig 3 éves, megfelelő terepre talál a nagyszobában ahhoz, hogy fogócskázzon velünk. Felváltva kergetett minket: nagyanyját és engem, majd szerepet cseréltünk. „Futsz” kiáltotta lelkesen, széles, griberlis mosollyal. S egyre rótta a köröket. Mi pedig felváltva futottunk előtte, , mert ki-kidőltünk. „Én még bírom!” – kiáltotta vidáman – újabb körökre ösztökélve bennünket. Hol a „kapjál el!”, hol pedig az „elkaplak!” lózung járta, s ha így, ha úgy, hosszasan kacagott kis csilingelő hangján. Azt hiszem, ezt nevezik önfeledtségnek, amikor kiesik az idő, ki minden zavaró tényező. Csak a jelenlét, csak a játék, csak a boldog belefeledkezés marad. Mi tagadás gyorsan elröppent a nap. A gyerekek köszönték, hogy végezhették munkájukat, mi pedig, hogy egy minden tekintetben oldott hangulatú hétkezdés részesei lehettünk.
Tudom, az állami dackorszak bevezető napja volta mai, félpályás útlezárásokkal (elég sokkal), egyeseknek némi sokkal.
Tudom, reggel megkaptam a 8. szérumot a 9-ből, s egy technikai baki miatt két kezemet szúrták, de hát oda se neki.
A boldogsághoz kevés elég: a személyesség, a kedvesség, a jó szó, a türelem, a tapintat. Lehet ellene dolgozni ezeknek és azoknak, de nem érdemes. Ha cikkcímemmel kezdtem, zárásképpen egy rövid cikkemet idézem. A Szívben jelent meg 19 éve. Ma is igaz.
„Felőlem nézve azok azok, akik nem ezek. Azok felől nézve fordított a helyzet, és az ezek az azok, miközben azok az ezek. Ha mindezt tisztáztuk, érthetőbbé lesz az új frazeológia. Az ilyeneket (olyanokat) egy külön szigetre kellene... Igen, mert ezek (azok) miatt ment tönkre... Ezekkel (azokkal) nem lehet szót érteni. Ezektől (azoktól) ne várj semmi jót, mert ezeknek (azoknak) a szeme sem áll jól. Ezekről (azokról) megvan a véleményünk, s tűrhetetlen, hogy az ilyenek (olyanok) az irányítás közelébe kerüljenek, mert ezek (azok) tették rá a kezüket a kulcsfontosságú pozíciókra, s ezek (azok) herdálták el a közvagyont, ezek (azok) azok, akik csak szónokolnak, tehát ezektől (azoktól) mentsen meg minket az Isten!
Néhány tippel megkínáltalak tehát kedves olvasó, a többit találd ki magad! Ha pedig nem kívánsz aktívan ezezni-azozni, elég, ha naponta felütöd valamelyik napilapunkat, bekapcsolod a rádiót, nézed a tévé műsorát. Ha még erre sem vagy kapható, meglásd, másról sem beszélnek a mozgólépcsőn. Sem pedig sorban állás közben. Ebbe (abba) a sorba azonban talán mégse kellene beállnunk.     (1995. 4.)”
Összefoglaló az 1Kir 7-hez. Salamon palotáját épít(tet)i. 13 év alatt készül el. Minden nemes anyagokból áll össze. Hirám ezermester a kivitelező. Bronzoszlopokat, oszlopfőket öntet. A palotát 45 cédrusfa oszlop övezi. Számos szobrot tervez és készíttet. Salamonnak gondja van rá, hogy feleségének, a fáraólánynak külön palotát emeltessen, ugyanolyan pompásat, mint az övé. Közöm. A palota kinézetét ugyanolyan nehéz elképzelni a leírás alapján, mint a templomét. Egy biztos, hogy adott magára ez a király, és biztosította, hogy hatalmát megfelelő módon reprezentálja egész épített környezete. Ez ma is így történik. Ám korunk más kor, más hangsúlyokkal. Célra törőbb építkezések kívánatosak. Sokkal többet kellene viszont törődnünk emberségünk kultiválásával, kibontásával. Elég arra gondolnunk, hogy „testünk a Lélek temploma”. (1Kor 6,19)