Mickey webnaplója

Megint idézek az „egy jó könyv”-ből, amelyet ha elolvasol, lelkileg „gatyába ráz” (elnézést a nyers ám erőteljes szóhasználatért), és ezt anélkül teszi, hogy egy percet unatkoznál, szabályos lelkigyakorlatként frissíti fel és szabadítja fel azt, ami már eleve habitusod mélyén szunnyad. Velem legalábbis ezt tette. Idézem a könyvet:
„...egyszer kicsúszott a számon: Teréz anya, igazán nem egyszerű egy szenttel együtt utazni. Ő kuncogott: Atya, tudod-e, hogy ki a szent? Szent az, aki együtt él egy szenttel.”
Tudni lehet, hogy egykor Avilai Szent Teréz cellájában egy feszület egy fekvőhely és egy láda állt, utóbbin írta meg a Belső várkastély c. remekét. Most nézzük meg Teréz anya szobáját: „Kalkuttában nagyon egyszerűen berendezett szobájában egy ágy és egy íróasztal mellett néhány különböző feliratú kartondoboz volt egy polcon: kimenő posta, bejövő posta, XY nővér, és mellettük egy doboz: kitüntetések. Ebbe kerültek minden útja végén a kitüntetések, amelyeket Teréz anya kapott. Amikor a doboz megtelt, egy fémdobozba ürítették ki.... az anyaház archívumában nem messze attól a szobától, amelyben Teréz anya szarkofágja áll, hét egyszerű katonaláda van tele a kitüntetésekkel és érdemrendekkel, amelyekkel elhalmozták, és a világ szinte minden országából összegyűjtött bélyegekkel, amelyek őt ábrázolják.” Mondanom se kell, hogy nem foglalkozott saját dicsőségével.
Utoljára egy gondolatsor tőle: „kompromisszum nélkül rendelkezésére kell állnunk Isten tevékenységének a világban, hogy az ő tervei felhasználhassanak minket. Mindnyájunknak saját adottságainkkal kell Isten rendelkezésére állnunk. Csak akkor sikerülhet valami, ha egészen reá és az ő irányítására hagyatkozunk, így legalábbis nem fuseráljuk el az ő munkáját.”
Sok lényeges momentumot idézhetnék még a karcsú kötetből, ám aki akarja, olvassa el. (Könyvészeti adatokat lásd tegnapi posztomban.)
Összefoglaló az 1Kir 15-höz. Júda királyai: Abijam (ur. 913-911) Szíve nem volt maradéktalanul az Úré, miként apjáé, Absalomé sem. Királykodása a Jerobeámmal folytatott harcokban telik. – Aza (ur. 911-870). Aza azt tette, ami az Úr előtt kedves. Kipusztította a kéjelgőket Jeruzsálemből, s minden bálványt ledöntött. Aza az izraeli Básával harcolt. Ehhez segítséget kért és kapott a damaszkuszi királytól.
Izrael királyai: Nadab (ur. 910-909). Azt tette, ami az Úr előtt gonosznak számít. Bása megölte, és kiirtotta Jerobeám teljes nemzetségét. Bása (ur. 909-886) Azt tette, ami gonosznak számít az Úr szemében. Izraelt a bűn útjára vezette. Közöm. Költői kérdésem: A mai uralkodók azt teszik-e, ami az Úr szemében kedves, vagy azt, ami az Úr szemében gonosz? Mintha egyedül a szentek találnák ki és tapasztalnák az Úr vezetését irgalmát, béketűrését, gondviselését, kézzel fogható beavatkozását a történésekbe. Micsoda finom lelkület az övéké, miféle intimitással viseltetnek a Teremtő iránt, Mária és Jézus iránt. Jól teszi, aki nyomukban kíván lépkedni.