A francia események megtornáztatták a világ agyát, mindenki mondott valami okosságot. Én is. Nem is egyszer. Azóta újabb tanulságok is megfogalmazódtak bennem. Slágvortokban feljegyeztem őket, és nem írok róla. Talán majd egyszer, ha rendesen eltávolodtuk a történésektől. Azt érzem, hogy ezrek és ezrek akarják a lényeget megragadni, felépíteni azt a megváltó igazságot, amely felüláll mindenen és meghatároz minden mást. Mivel a világ működését egyetlen egyenletbe Einsteinnek se sikerült sűrítenie, s mivel nem volna ízléses magamat összemérni az ő észbeli képességeivel, egyelőre megtartok magamnak minden további bölcselkedő gondolatot.
Inkább apró összetevőkról írok, amelyek bennem „remegnek”. A fülem zúg, és leválik minden más hangról. Nem zavarja a fülemhez nem köthető belső zenét sem, amely nem tudom, agyam melyik sarkában mondja a magáét. ez most a My Grandfather’s Clock. Aki azt akarja, hogy az ő fülében is egész nap ez a Shadows-szám dörömböljön, s dobja fel a napját optimista könnyedségével, kapcsoljon ide: https://www.youtube.com/watch?v=VlYS6_qKLRQ
Este Zs. beszámolt róla, hogy a homokozóban tegnap a jégen csúszkáltak a gyerekek, ma pedig merő pocsolya. Azzal vigasztaltam, hogy ehhez elég két fok hőingadozás. Ami +1-nél pocsolya, az -1-nél jégpálya. Tudom, azért ennél durvább dologról van szó. Ma reggel kinéztem a külső hőmérőre, és elhatároztam, hogy nem kell kardigán a télikabát alá. Visszafelé jőve hatalmas fekete felhők jelentek meg a Hármashatár-hegy felett. Fél óra elteltével kimentem az erkélyre, hogy a napsütötte jegenyehusángokat lekapjam a sűrű sötét felhők hátterével, de nem lett belőle semmi. A felhőket a föld nyelte el, ragyog az ég. Tücsi okostelefonja szerint délután havazni fok, másutt eső várható. A tartós időjárásnak vége. Teljesen impresszionistává lett a klíma. Ötpercenként csap át ellenkező tendenciába a látvány. A kérdés, hogy mi a havas vagy az esős zónába esünk-e? Egy okos ember szuggerálta belém a minap: „Nem tudtad, most ért utol bennünket a föld 100 éves ciklusa, amikor a földmágnesség minimálisra gyengül, s csak az marad meg, aki a föld alá bújik, de hogy mit fog enni, azt én se tudom.” Elképzelem, hogy aki a föld fölött akar maradni, arra a földmágnesség csökkenése hogyan hat. Kétszer akkorákat tud ugrani, mint a föld nyugodtabb időszakában, esetleg kirepül az űrbe, ha nincs miben megkapaszkodnia. Jó, tudom, az a gravitáció, ill. hiánya. A föld alatt lakók pedig vakond módjára keresik az ehető gyökereket, mert a föld feletti növényekkel baj van. Ez persze zagyvaság, de hát miért ne rugaszkodjak el olykor-olykor a valóságtól, ha már káb. szerrel nem éltem s ezután sem akarok élni.
Tegnapi hír még, hogy bár évek óta egyre csökken a fagyhalált haló magyarok száma, a korábbi 130-cal szemben a szezonban év végéig „csak” 45-en fagytak meg. Ők nem akartak vagy nem tudtak a hajléktalanszállásokra menni, néhányan pedig saját fűtetlen otthonukban fagytak meg. Ameddig a megfagyottak száma egy alá nem csökken, addig tennivalónk van. Idén egy óriási erdőpusztulás segítette ingyen fához jutni a fázásra ítélt embereket. Kapcsolatban kell lenni az ínségesekkel, s lépni, ha komoly veszély fenyegeti őket. Ez a recept, az irgalmas szamaritánusról szóló parabola kínálta megoldás, melyet Krisztus hagyott ránk. Most reggeli impresszióim részletezését elvágom, hisz ez csak egy poszt. (Viszont villanyt gyújtok, mert úgy elborult.)
Összegfoglaló a 2Kir 13-hoz. Joacház uralkodik Izraelben (814-798). A szerző gonosznak titulálja. Ezért országát az arámi Benhadad kezére adja. Joacház megkérleli az Urat, aki szabadulást hoz népének. Izrael ehhez képest bálványoknak is hódol. A király csak kis sereget tudhat magáénak. 50 lovasa, 10 harci szekere, 10 000 gyalogost. Arám királya megsemmisíti őket. Utána, Joás lesz a király (798-783), szintén gonosz az Úr szemében. Uralma után Jerobeám követi a trónon. Elizeus közben halálosan megbetegedik. Joás felkeresi. A próféta kéri, hogy a király ragadjon íjat, nyilat, s lőjön keletre. Azt mondja: Áfeknél megvered Arámot. Majd arra kéri a királyt, üssön a földre a nyíllal. Az 3-szor koppant, Elizeus ráförmed: 5-ször kellett volna ráütnöd! Így csak részeredményeket érsz el Arám ellen, de végleg le nem győzöd. Elizeus meghal. Eltemetik. Egy portyázó csapat érkezik, amikor egy embert temetnek a zsidók. Sietve beledobják Elizeus sírjába. Az az ember feltámad. Ami pedig Joást illeti, háromszor arat győzelmet Hazael (Benhadad) fölött. Közöm. Van valami ősromantika abban, hogy gonosz, illetve teljesen kedves királyok uralkodnak Izraelben és Júda földjén. Akik olyat tesznek, ami gonosz az Úr szemében, azok kudarcosak, akik olyat, ami kedves az Úr szemében, azok életén áldás van. Kicsit úgy, mint az orosz dal magyar szövegében: „Jó lesz nektek szegény lányok, rossz-rossz, gazdag lányok.” Elizeus pedig holtában is Isten embere. Feltámad, aki a csontjához ér, mint Hófehérke, akinek összetörött a koporsója. Ám ez nem mese. Elizeus talán a legnagyobb hatású próféta mind között.
[PS. Lekapcsolom a villanyt, mert erősen süt a nap... illetve...]
Utolsó kommentek