A címet a zene világából vettem. Makacsul ismétlődő motivikus zenei anyag a jelentése. Patternnek nevezném, ha a jazz világában kotorásznék cím iránt. Az ott visszatérő mintázatot (szekvenciafélét) jelent, alapot, amihez vissza-visszatér az improvizáló.
Aquincumban a helyzet változatlan. Éjjel azt álmodtam, hogy gimnazista vagyok, néhányan kirándulunk az osztályból. Ismeretlen városban kényelmetlen körülmények között utazunk, ázunk-fázunk. Aztán felkeltem, meggyőződtem róla, hogy a fejem fölött lóg az unokák hintája. Jól betakaróztam, és ezzel elmúlt a kirándulással járó összes kényelmetlenség. Reggeli közben szól a feleség, nézd milyen piros-rózsaszín az ég alja. Csakugyan az volt, gyönyörű és érzékletes, szemnek kedves látvány, de nem fotóztam le ugyanazt tizedszerre is. Nem elég nekem, hogy ma reggel is a Nagypapa órája c. Shadows-sláger szól bennem? Nem fogom még egyszer iderakni youtube lelőhelyét. Mondom, hogy Aquincumban a helyzet változatlan.
Olyannyira az, hogy kosztosaink, a cinegék is megjelentek reggelizni az erkélyre tett madáreleségből. Tücsi fotózta a jelenetet. Ám azok átmenetileg elrepültek. Ekkor a móka kedvéért hangosat tapsoltam. Nem írom ide, hogy értékelte humoromat a fel(e)ség. Elég az hozzá, hogy készített néhány elfogadható minőségű képet. Aztán átvettem tőle a kamerát. Átállítottam videóra, mert az mégis csak más, ha mozgásban kapom le a kismadarakat. Mondanom se kell: nem jött vissza egy se. Én meg eluntam a várakozást, s videó nélkül vonultam el az ajtó mögül. Íme, a büntetés, amiért elhessentettem a jelen nem levő szárnyasokat.
Közben a nap feljebb emelkedett, a színek változtak. Ezúttal leginkább az utcai nátriumlámpák színvilágára emlékeztetett jótékony fényessége. Amint reggel lett, prózába fordult a táj. Alul a lombtalan fák szürkéje, felül fehér és szürke felhők szűrt fényben. Amit látok, ezerszer lefotózott téma. Mondom, Aquincumban a helyzet változatlan.
Miséről kijőve A. kezébe nyomtam a medjugorjei friss üzenetet, K., akinek tizenöt dédunokája van, dicsérte az egyik eü.-intézményt, elmondva azt is, hogy a másikban miféle negatív tapasztalatai voltak. Az ördög a részletekben van – szokták mondani. Mindig akad rendes ember, és akad hányaveti, nemtörődöm fráter is. A kérdés, hogy én hogyan viselkedem, illetve: minden attól függ, jó vagy rossz sorsod kivel hoz össze. Jó esetben jó társaságban vagy, rossz esetben is esélyed van rá, hogy jó példáddal emeld a közönyös, lekezelő ... tudom is én miféle embereket. Mióta élek, tapasztalom, hogy a nagy politikától teljesen független a köznapi emberek készségessége. Mondom, Aquincumban a helyzet változatlan.
Azért igaz: Jónak lenni jó.              
Összefoglaló a 2Kir 14-hez. A Királyok könyve – adódik –, hogy a királyokról szól. Ebben a részben Amacjáról, aki Júdeában uralkodik (796-781), s olyat tesz, ami kedves az Úr szemében. Azért az apját megölő szolgákat idővel likvidálja, Edomot megveri a Só völgyében. Joással pedig meg akar küzdeni. Izraeltől súlyos vereséget szenved. Joás kifosztja Jeruzsálemet, visz mindent, ami aranyból-ezüstből van. Joást Izraelben fia, II. Jerobeám követi (ur. 783-743) Ő gonosz az Úr szemében cselekedetei miatt. A Fentvaló mégis megkegyelmez Izraelnek nagy nyomorúságát látva. Közöm. Látjuk, hogy régóta kettészakadt a kis ország, Júdára és Izraelre. Párhuzamosan tehát két király uralkodik, akik olykor fenekednek egymásra, olykor pedig külsőkkel hadakoznak. Olykor az Úr kedvére tesznek, olykor bálványok imádását tűrik el, avagy éppen elmerülnek benne maguk is. Ám az Isten hű marad önmagához, s kitart a választottak mellett hűtlenkedéseik közepette is. Nem próbálja meg őket erejükön felül.