Bár fülem túlzúgja a számítógép alapzaját, mégis azt gondolom, hogy csend van.
Csend, mert a latyakosodó hó lefogja a forgalom zaját, és mert jó az ablakok hangszigetelése.
Csend, mert se az unokák, se a feleség nincsenek itt. Utóbbi rendezi rendeznivalóit a városban, előzőek egyike talán ma is gyengélkedik, másika pedig vele kénytelen szolidárisnak lennie.
Csend van, mert egy adag korrektúrát tegnap befejeztem, a másik még várat magára.
Csend van azért is, mert még nem indítottam el a porszívót. Ideális alkalom a heti nagytakarításra ez a minden oldalról körbefogó csend. Fotóznom se kell. Tegnap este vakufénnyel rávillantottam a javában eső hóra, havas tájra. A sötét háttér fehér foltjai a vaku által megvilágított hópelyhek, nem ufók, nem is annak a jelei, hogy valaki rátaposott a fényképre és leszedte foltokban róla az emulziót. (De régen is volt, amikor fototechnikai vegyi eljárás során, az előhívás nyomán keletkeztek a levilágított lemezeken a képek, amelyeket aztán fixálni kellett egy másik oldatban.)
De mielőtt a csendet a gépzajjal megtöröm, néhány gondolatot ideírok azokból, amik a közelmúltban foglalkoztattak.
A szabadságról azért írok, hogy eldobhassam azt a fecnit, amelyen rögzítettem egy vonatkozó gondolatmenetet.
– Pál írja: Mindent szabad, de nem minden használ nekem. Nincs mit hozzáfűzni. Szellemi dackorszakunkat felelős döntéseknek kell követniük.
– A jogok és kötelességek elválaszthatatlanul összetartoznak: Feltételezik egymást. Ha tehát jogaimat hangoztatom, mellé kell tenni kötelességeimet is. Kötelességem mások jogaira is figyelemmel lenni, azokat tiszteletben tartani. Ez önkorlátozást jelent, kizárja a féktelen tobzódást.
– Czakó G. egy interjúban elmondja, hogy egy napilap alapításához kb. 5 md ft-ra van szükség. Ez nem biztosítja a lap sikerét és nyereségességét, csak az indulás anyagi alapját. Ezek után lehet-e kérdés, hogy a lap kinek a véleményét fogja tükrözni? Az átlagpolgárét, egy pártét, vagy azét, aki a lap indulásához szükséges hatalmas tőkét biztosította? Lehet kérdés, de alighanem költői. Az fog megjelenni a lapban, amit a tőkéjét belefektető képvisel, diktál és elvár. Amikor egy lap mellett tüntetnek, akkor közvetve azokért a pénzmágnásokért állnak ki, akiknek a kedvére kell írniuk az alkalmazottaknak.
(A kb. egy hónapja őrzött fecnit ezennel eldobhatom.)
Vagy mégse?
A hátán ez áll. A császármetszéssel történő szülés olyannyira elharapódzott az orvosi gyakorlatban, hogy meg nem erősített hírek szerint akad olyan ország., ahol a gyerekek 80%-a ezen az úton jön a napvilágra. Ha a tendencia nem fordul meg, lehet, hogy érvényét veszti a születésnap, mint kategória, és helyette a császárm. napját fogjuk ünnepelni? Mondanom se kell, hogy a műtétre akkor kerül sor, amikor az orvos ráér, a műtő szabad, s ez nem biztos, hogy a magzat biokémiai vezérlésével harmóniában áll.
És még:
Egy étterem reklámja így szól: Térjen be hozzánk, mert különben mindketten éhen halunk. Ön is, meg mi is.        
A templom plakátján pedig ennek kellene állnia: Térjen be hozzánk, különben ha akarna, hogyan tudna megtérni.
Összefoglaló az 1Krón 15-höz. A krónikás sok-sok nevet emleget, akik a frigyládát a leviták közül körbeveszik, akik Obed-Edom házából Dávid palotájához kísérik. Sorolja, hogy miféle hangszeresek kísérik a menetet, Dávid hogyan parancsol a tömegre, hogy ujjongjanak és táncoljanak az Úr, s király előtt. Maga is ezt teszi. Amikor megérkeznek, feleségeinek egyike, Saul lánya, Michal meglátta a táncoló Dávid királyt, „és megvetette érte szívében”. Közöm. Bolondnak tartotta Michal, féltékeny volt az Istenre? Nem tudta mire vélni Dávid látszólag szertelen viselkedését? Ki tudja? Nem ritka ma sem a házasok közötti értetlenség, amellyel egymásra tekintenek vallásosságuk különböző, esetleg egymástól idegen megnyilvánulásai miatt.