Rohan az idő. Próbálom felidézni, hogy ezelőtt 42 évvel mi történt. Feleségem első ízben indult kórházba, mert szülési fájdalmak jöttek rá. Már nem emlékszem, hogy taxit kértünk, vagy villamossal indultunk neki az útnak. Alighanem az előző verziót alkalmaztuk. A Schöpf-Méreiben elég gyorsan ráébredt Sárosteleki dr arra, hogy ez a gyerek császármetszéssel fog születni.
Így is lett.
Engem szelíd határozottsággal távolítottak el a szülészet környékéről is, mondván, hogy segíteni itt nem tudok, a feleségem pedig pihenni és aludni fog a műtét után. Ez is így lett.
Reggel meglehetősen korán indultunk, én meg hazaérve a sarkon álló telefonfülkét kezdtem ostromolni, hogy egyáltalán megismerjem a tényeket.
Túl van-e a műtéten a feleségem, fiunk vagy lányunk lett-e?
Hol volt akkor még saját kocsi, saját telefon, hol az apás szülés?
Sehol.
Kb. fél tizenkettő lett, mire megtudtam: lányunk született e napon, és Éva az ő neve. Nagyon örültem, hogy minden rendben van. Becsoszogtam a kórházba. Az első babánk jó nagy volt. A zárójelentést idézem: a „császárműtét oka: relatív téraránytalanság”. Napokat, tán öt napot töltöttek kettesben a Bakáts tér melletti kórházban ők – a nők. Hazaérve azonnal lefotóztam őket. Mivel hideg tél volt, rendesen be voltak öltözve.
A kicsi pedig ettől kezdve „gyarapodott bölcsességben, korban, kedvességben Isten és az emberek előtt”.
Ma már négy gyerek mamája, legidősebbje idén lesz nagykorú.
Isten éltesse őt, aki szívünket elsőnek dobogtatta meg, és életünket elsőként gazdagította kedves létével.
Összefoglaló az 1Krón 24-hez. Dávid államszervezete. Ma közigazgatásnak mondanánk. 12x 24 000 ember állt szolgálatára. Ha jól számolom, ez évi kb. 300 000 fős tömeg. Minden törzs egy hónapot teljesített szolgálatban. Aztán tehetett, amit akart. A király felügyelőket is állított a neki fontos gazdasági területekre: így a kincstár élére, a tornyokban felhalmozott készletek gondozására, a munkára szerződöttek irányítására. A szőlőknek, olaj- és fügefáknak, nyájaknak, tevéknek, nőstény szamaraknak, kecskenyájaknak ugyancsak felügyelő rendezte az ügyeit. Sorol a szerző még néhány beosztást: fővezér, tanácsadó, gyermeknevelő. Közöm. Ábrámnak Urból való megindulásakor egyáltalán nem volt szüksége semmiféle felügyelőre, hiszen csak néhányan voltak. Az ősegyház indulásakor sem látunk munkamegosztást, noha a hit terjedése miatt meglehetősen gyorsan élni kellett a szakosodás lehetőségével. Okosan kell szervezni, mert hajlik az ember a bürokratizmusra. Ám a kellő szervezettség hiánya is rossz, mert káoszba torkollik.