Idén elég hamar vége a farsangnak. Még néhány nap és itt a húshagyó kedd. Ma viszont számos buli van, tánc heje-huja, móka és kacagás, ahogy illik. A mi korunkban, hogy is fejezzem ki magamat, általában már kissé szordinált a lármázás. Posztban meg pláne. (Aki hangoskodást akar hallgatni, tegyen úgy, mint én tegnap. A youtube jóvoltából egy órán keresztül Bartók-darabokat hallgattam. Allegro barbarót, etűdöket, stb. Bartók saját játékát élvezve és Kocsis Zoltánét.) Arra gondoltam, hogy néhány doktoros viccet engedek meg egy kis vidámságot rendelve hozzá a bohóckodós időszak végén.
Egy megtörtént eset: G. (70) meséli. Nemrégiben felkereste orvos osztálytársát.
Szia.
Szia. Mizújs?
Folyton zúg a fülem.
A szakorvos: Nekem is. De mi a bajod?
Á, semmi, csak meg akartam kérdezni, hogy hogy vagy mostanság.
*** és akkor néhány orvosos vicc:
Sorozáson 1: Szóval azt mondja, hogy rossz a szeme?
Azt.
Akkor bizonyítsa be.
Doktor úr, látja a falon azt a légypaccot?
Igen.
No, én nem látom.
Sorozáson 2: Forduljon meg, hajoljon előre, húzza szét a farpofáját. Maga dohányzik?
Mért? Kormos?
***
Két öreg találkozik a szemészeten:
– Régen láttam! – Mire a másik:
– Ja, régen én is...
***
– Ali bácsi, most megmérem a vérnyomását.
– Dehát a múlt héten mérte, doktor úr!
– És akkor mennyi volt?
– Ezer forint, de most nincs rá pénzem!
***
– Most sokkal jobban néz ki, mint a múltkor – mondja az orvos a betegének.
– Nyilván azért, mert betartom, ami a gyógyszeres üvegre volt írva.
– Mi volt odaírva?
– Hogy az üveget tartsuk mindig lezárva.
--------------------------------------------------------------------------
Design. Amikor anyám Amerikából hazajött, két megállapítást tett. Az egyik, hogy tágasak a terek, mindennek akad helye. A másik: Minden működik. Tárgyaik jól formáltak, praktikusak, kézre állnak, hasznosak. Hogy ez ma is igaz-e, nem tudom. De azt igen, hogy vannak olyan régi eszközök, amelyek mindmáig „dolgoznak” (pl. gépzongorák). Ilyen egy nálunk 55 éve működő, és folyamatos használatban lévő ceruzahegyező masina. Három apró csavar rögzíti a helyén. Te jobb kézzel tekered a verklit, bal kezed tartja a ceruzát a ceruza átmérőjéhez választott nyíláshoz, majd elindul a folyamat: két egymással párhuzamosan dolgozó gyaluhenger aprítja a felesleges fát a cerkáról. Gyors, és szép munkát végez, mert a kézi faragókkal ellentétben hosszabb kúposságot ad a ceruzavégnek. Ez azért fontos, hogy lásd az írószer hegyét, amikor a dolgozol. Nem takarja el az ujjad.
Sokféle apróságon múlik egy tárgy élete. Első a minőségi alapanyag. A második a hasznos funkció, a harmadik az, hogy kézre álljon, majd a tetszetősség, és még sorolhatnám. Valamikor rabul ejtett az ipari tárgyak formaművészete. Mára jórészt lekopott rólam ez az irányultság, ha nem is teljesen. Nem akarok a tárgyak (bálványok) bűvöletében élni.
Összefoglaló a 2Krón 3, 4, 5-höz. Rövid leszek. Az 1Kir 6. és 7. fejezete leírja a templom építésének a menetét, hogy mi minden készült és miből, hány darab berendezési tárgy fajtánként. Itt talán még részletesebb a leírás. 3 fejezeten át taglalja a szent író a fentieket. Az 5. fejezet kitér arra, hogy a frigyláda tartalmazta Mózes két kőtábláját, melyet maga tett bele Hórebnél, ahol az Úr szövetséget kötött népével. Leírja még, hogy a papok a szentelés alkalmával nem tudták szolgálatukat folytatni, amikor Isten dicsősége felhő formájában betöltötte a templomot. Semmit se láttak. Közöm. A kőtábláknak teljesen nyoma veszett a babiloni fogság idején. Senki nem tudja, hogy elpusztították-e a támadók, vagy a papok rejtették-e el valahová. Mindenesetre mind a mai napig nem akadtak a nyomára.
Utolsó kommentek