Mickey webnaplója

Hála a jó Istennek, nem nekem kell készülnöm egy ilyenfajta megmérettetésre. Ékes bizonyítéka ez annak, hogy mindenki más és más tehetségekkel van megáldva. Móvári unokáink közül a két nagyobb, a negyedikes és az elsős bezzeg beneveztek a versenyre. A nagyobb a rímhányó Romhányi Futballmeccs című örökbecsű versét tréfálja el, a másik több verset akart tudni, meg egy prózát, hogy a legfrappánsabbat válassza ki közülük. Blansi még csak elsős, de szebben mesél fejből, mint öregapja valaha is. Emlékszem, sose meséltem könyv nélkül se a gyermekeimnek, se unokáimnak, hiába kértek rá, legfeljebb a Meséljek a zöld disznóról? című sületlenséget, mert ezt az egy kérdő mondatot azért meg tudtam jegyezni. Ha könyvet tettek elém, hajnalig, de legalább berekedésig hajlandó voltam mesélni.
Jó, hogy a blogok világában élünk. Nem kell bedarálnom az ősök történetét, hogy szóról szóra bármikor visszaidézhessem emlékezetből. Elég leírni. Őrizze a szöveg.
Jó, hogy kinőttem az iskolapadból, mert nekem a verstanulás mindig a kínok kínja volt. Agyam másképp van felépítve. Mindig is igen nehezemre esett a versek bedarálása, a memoriterek megjegyzése. Miért épp így következnek a szavak? Miért éppen ezek a szavak következnek sorjában? Az én képzeletem ennél szabadabban csapongott. Ha valamiről kérdeznek, ritkán mondom el ugyanazokkal a szavakkal. Elbeszélésem függ attól, hogy álmos vagyok-e vagy éber, süt-e a nap vagy borús az idő, látok-e érdeklődést alkalmi hallgatóságom arcán? Fogékonyak-e a humorra? értik-e, ha mondandómat becsomagolom egy kis iróniába, komikumba, vagy kihegyezem egy poénra, szójátékra? Szókinccsel győzöm.
Nem tehetek róla, engem így hozott a gólya. Másokat pedig másféle tehetségekkel. Jól is van ez így. Elég szerencsétlenül tekintenénk egymásra, ha minden kijelentésünk szavalókórussá alakulna, merthogy mind egyformák volnánk egyforma gondolkozással.
Összefoglaló a 2Krón 7-hez. Salamon hétnapig tartó sátoros ünnepet rendez a templomszentelés alkalmából. Az Úr tüzet bocsát az áldozati állatokra Salamon imája után, mely megemészti az áldozati állatokat. Hordják az áldozati állatokat. A nép arcra borulva hódol az Úr előtt: „mert jó, mert irgalma örökkévaló”. Salamon levágat 22 000 marhát, 120 000 bárányt. A leviták énekelnek, a papok trombitálnak. A hétnapos ünnep végén hazaküldte a népet sátraiba. Az Úr válaszol Salamonnak: Meghallgattam imádságodat. Ha baj éri a népet s hozzám könyörög, meghallgatom őket. Ha kedvemet keresik, megbocsátom bűneit, meggyógyítom országát. A te királyságodat pedig megszilárdítom, de ha elfordultok tőlem, kiirtalak benneteket földemről. A templomotok rommá lesz, s tudni lehet, hogy a romlást a nép hűtlensége hozta rájuk. Közöm. Két kérdés merül fel az olvasott szakasz kapcsán. A világ mai állapota, romlása, kaotikus helyzete hogyan függ össze azzal, hogy nem ismer el maga fölött semmiféle szellemi tekintélyt (aufklärista, felvilágosult, individualista)? A másik, hogy miféle városok voltak azok, ahová visszatért a nomád népség. Mivel Salamon sátraikba küldte őket haza, feltehetően a nyáj legelői környékén húzták fel sátraikat, s zömükben nem kőházakban laktak ezek az emberek (pásztortársadalom).