Valamikor hajdanában írtam arról, hogy az embereknek, nekem is, már mennyi fájdalmat okozott, hogy nem tudom elengedni azt, ami belülről feszít. Amit se kikerülni nem tudok, se elviselni nem szeretek. Ez többnyire viszony, emberek habitusának különbözőségéből adódó feszültség, amelyet ismétlődő szituációk generálnak. Amikor belép valaki, és így kezdi: „Te mindent tudsz”, miközben tudja, hogy én csak azt tudom, hogy szinte semmit se tudok abból, ami tudható. Ajjaj, nem jól indul a beszélgetés, szoktam rá válaszolni. Vagy üdvözöl, és dicséri, hogy milyen jó írásaim vannak. Általánosságokban beszél, és sose tudom meg, mi tetszett neki, viszont évek óta ismerem, hogy bonmot-val indít, és egészen másért jön. Valamit kérni akar. Vagy kérés ellenére mindig közönségesen beszél valaki, és ezerszer megismétli önmagát. Nehéz elviselni, és nincs menekülés. Ilyesmiktől rándul össze az ember gyomra, szeretne másutt lenni, és a legjobb indulattal se sikerül kezéből kiengedni az előítéletet, a haragot, annak a meg nem bocsátását, hogy a másik különbözik tőlem, és ez nincs kedvemre.
Most összekötöm P. Mustó Péter SJ könyvével az előzőeket. Mert ott olvasom, hogy akkor tudok változni, ha teljes biztonsággal tudom, hogy Isten elfogad. „Akkor tudom elismerni, hogy valamit elrontottam, ha megszületett bennem a bizalom, hogy Istennel rendben vagyok, életem forrásából továbbra is tiszta víz fakad. Bánt az, amit rosszul tettem, fáj, mégsem marcangolom magam miatta. Megvigasztalódom. Így bocsát meg az Isten. Nem ítél el. Kiold a feszülésből. Elveszi a szégyent. Megvigasztal, felszabadít.”  
Két szó sikít ki a szövegkörnyezetből. Kiold és felszabadít.
Amit én képtelen vagyok megoldani, azt ő megteszi. A hozzá való ragaszkodás, szorongató tökéletlenségeimtől való szabadulás a bánat szentségével való élés hoz szabadulást, kioldást és megoldást. Igen, mert sérelmeink szoros marokba zárása úgy működik, mint egy rugós óra racsnija, „kilincsműve”. A rugó feszít, le akarna engedni, de nem teheti, mert a fogaskerékhez egy apró ék, egy pöcök illeszkedik, s az nem tud önmagától nyitni. Csak külső segítséggel. Úgy is működik a bennem lévő „gőz”, mint a kuktafazéké. A tetején pörgő súly megakadályozza, hogy a gőz nyomása alábbhagyjon. Külső segítség kell hozzá, egy kar, mely megemeli, hogy a túlnyomás megszűnjön. Ez a segítség, annak a tisztán látása, hogy elfogadott lény vagyok, nincs semmi baj. Ehhez járulhat a másik eszköz, mely felszabadít. A szentség bűnöket megsemmisítő hatása.
Összefoglaló a 2Krón 10-hez. Adva Salamon utóda, Rechabeám király, s adva Jeroboám, aki Egyiptomból jön haza. Utóbbi azt ajánlja a királynak, hogy lazítson a nép sanyargatásán. Az öreg tanácsadók is ezt javasolják. Rechabeám azonban ifjú tanácsadóira hallgat s kijelenti: „Ha atyám ostorral vert benneteket, én skorpióval foglak verni.” Népszerűsége lenullázódott, s csak a Júdeában lakó izraeliek tartottak ki mellette. Az ország két részre szakad. Robotfelügyelőjét, Hadorámot megölik, mire a király Jeruzsálembe menekül. Közöm. Sok példa mutatja, hogy milyen a jó taktika. Szalézi Szt. Ferenc szerint egy csepp mézzel több legyet lehet fogni, mint egy hordó ecettel. A közelmúlt parlamenti választás egyik mondata még fülemben cseng: „Fájni fog.” Teljes öngól. Nem is nyert.  Ami pedig Salamon hatalmasságát illeti, kiderül hogy népének meglehetősen sokba került az ő irányítása. Hány tekintélyes uralkodót soroljak? El se kezdem. Mindenki ismeri a történelemből a hatalmasakat, még akkor is, ha az idő megszépítette alakjukat. Elég csak arra gondolni, hogy a népnek mibe került Mátyás Fekete seregének fenntartása.