Mickey webnaplója

1. Áldozás előtt egy órával már semmit nem illik enni (kivéve gyógyszert, ha szükséges). Ez az időpont jószerével kiszámítható. Nálunk kb. 8.25-kor kerül sor a szentség vételére. Ám ma elmaradt a prédikáció, mert ún. lelki napot tart a plébánia. Ott úgyis sok okosságot fogunk hallani – mondta a plébános, ma elhagyom a prédikációt. Így viszont feltehetőleg percekkel közelebb jött az áldozás ideje.
Megoldás: Nem volt nálam óra. Nem tudom, hogy mennyi idő telt el közben.
2. Mivel elmaradt a prédikáció, szinte azonnal kiesett a fejemből az a perikópa, amelynek a kifejtése talán visszahozta volna a felolvasott szakaszt.
Megoldás: Az áldozás után felolvasott rövid gondolat a perikópa egyik mondata volt. „Legyetek tökéletesek, amint a ti mennyei Atyátok tökéletes.” Ez aztán visszahozta a szakasz előzményeit.
3. Már odafelé menet világossá vált, hogy ma van a lelki nap. Bennem, bennünk ott reszketett a gondolat: Ottmaradjunk-e vagy sem. A kérdés egész mise alatt a levegőben maradt. Mise után sem jutottunk dűlőre. A maradás mellett szólt volna, hogy egy lépést se kell tennünk ahhoz, hogy egy beszédsorozat részesei legyünk, különben is rég voltunk már ilyenen. Ám nem nagyon készültünk arra, hogy egész nap egy teremben üldögéljünk.
Megoldás: Mondom feleségnek, döntsük el sorshúzás útján. Ha a kezemben tartott 20 ft-os fej, akkor maradunk, ha írás, akkor hazamegyünk. Írás lett.     
4. Többedszer találkozom azzal, hogy  Máriát édesanyánknak titulálják. Ám az édesanya szó a magyarban kifejezetten az, aki a világra hozott.
Megoldás: Mária nem szülőanyánk, de ettől még anyább lehet saját anyánknál.
Persze nem egyedülálló malőr ez. Az üdvözlégy második fele latinul így indul: Sancta Maria, Mater Dei... a magyar fordító átkölti: Asszonyunk, Szűz Mária, Istennek szent anyja...  a fordítás amennyiben nem ferdítés: Szent Mária, Isten(nek) anyja...
***
Balázs Géza nyelvész visszatért expedíciójáról, olvastam legújabb blogbejegyzését.
***
Deske írja: Megkerestek a HÍR-TV-től, hogy hármasban és hosszan elbeszélgetnénk a politika és művészet kapcsolatáról, a polgári Magyarországról és most megveendő Munkácsy-kép vásárlás körüli hercehurcáról. Na, ezt nem. A jelentéktelen, ámbár nagyméretű Munkácsy-mű helyett vehetnének inkább egy icipici Paált. Ennyi és nem több a véleményem. Polgárság?! Gumicsonttal nem foglalkozom. Politika? Annál jobb a marcipános-szelet.
Összefoglaló a 2Krón 19 és 20-hoz. 19. (utólagos betoldás) Jehosafát uralkodásának részeként megpróbálja érvényesíteni a törvényt a nép körében. Bírákat rendelt a megerősített városokba. Vallási ügyekben Amarjahu főpap jár el, a királyhoz tartozó ügyekben pedig tisztviselők, leviták. Közöm. becsületes munkát diktál, s ez segíti a közjót. Ma is így kellene kormányozni.   
Összefoglaló a 2Krón 20-hoz. Egy igen különös háború. Jehosafát királynak jelentik, hogy nagy csapat edomita és ammonita készül őt megtámadni. Jehosafát bizalommal fordul az Úrhoz segítségért. A válasz nem késik: Az Úr Lelke leszállt egy levitára, Jahazielre, aki a király értésére adja: elég, ha felvonul a támadók ellen, s tétlenül nézi, amint azok egymásnak esnek. Hogy pontosan mi történt, nem tudni, de hogy kiirtották egymást Júda ellenségei, és a maradék sereg Szeir lakosságát készítette ki, az biztos. Jehosafát emberei hatalmas zsákmányt szedtek össze az általuk érintetlen csatatéren. Jehosafát 35 éves, amikor uralkodni kezd, és 25 éven át királykodik. Királysága végén összeszövetkezik Achaszjával, Izrael királyával, és hajókat akar küldeni Tarsis ellen. Az Úr szemében ez gonosz, s a hajókat összetöri, mielőtt Tarsisba értek volna. Közöm. Elképzelem, hogy megismétlődhetne ez a nagy csata a világ békétlen felei között. Talán arra sem volna szükség, hogy a csatatéren maradt állatokat, értékeket összeszedjük. A szelídeké lenne a föld. Jehosafát imájának hihetetlen ereje volt, vagy ha úgy tetszik, meghallgatásra talált. Eléggé meglepő ehhez képest, hogy belekeveredik egy kétes értékű szövetségbe, amely az Úrnak ellenszenves. Jehosafátnak ezt tudnia kellett volna. (Meg nekünk is, amikor saját kis életkénkben belekeveredünk olyasfajta kalandokba, amikről bizton tudjuk, hogy gonosznak számít az Úr szemében. Vö. lelkiismeret.)