Idén másodjára maradt el a tél. Mégis a tavaszt várjuk. Talán a szürke égbolt egyhangúságának a feloldását. Talán a természet újraéledését. Mindenesetre jó néven vesszük a nap kibukkanását, s szívesen napozunk az erkélyen. Mint említettem a fiatalok a Pilisben csavarogtak, s kerülgették a Bükkös-patakot. több mint száz fotó igazolja, hogy fel kell kerekedni, s szippantani egyet-kettőt a jó levegőből. Ám ennek ellene beszél egy félezer oldalas kötet elolvasása, melyről kritikát kell írnom. Marad a lakás felporszívózása. Ez is elég mozgást ad.
Így március 10-én Isten éltesse az Ildikókat. Mifelénk eléggé elterjedt a Hilda mintájára.
***
Levente egyik megszokott szórakozása a lakáson belüli fogócska. Hiába, sok hely szabadult fel, mivel kevesen lakjuk a kéglit. Tehát Levente fut s lelkesen kiabál: Elkapjál! Majd, ha sikerül, megfordítja a feladatsort s azt kiabálja, hogy elkaplak! És fut rendületlenül, fáradhatatlanul, körbe-körbe. Mikor sóhajtozunk, mert erőink hozzá képest végesek, megjegyzi: Én még bírom! És ragyog az arca. Persze a vége, az hogy ledől a szőnyegre és megjegyzi: Kidőltem.
Nem így van ez a blogolással is? Az embernek adódnak élményei, amelyeket szívesen megoszt másokkal. Ekkor rikkanthatja: Én még bírom (mármint újabb témákkal). Aztán telik-múlik az idő, és rövidebb-hosszabb időre kiapadnak a témák, ismétlésekbe pedig egy magára adó író ember nem szívesen bocsátkozik. Azért becsületesen be kell látnunk, hogy olykor kidőlünk.
Ma továbbgondoltam egy gondolatot, azért indulok ki egy ismétlésből. Reggel szembesülök azzal a kijelentéssel, hogy ne tartsunk haragot, bocsássunk meg pl. a politikusoknak is. Miért is ne? Ugye azt fogalmaztam meg kb. egy hete, hogy nem az számít, hogy kinek mije van, hanem hogy mit kezd vele. Kölcsön adja-e a nyaralóját, kölcsön adja-e az autóját, kölcsönadja-e a biciklijét, fúrógépét, s pénzét esetleg viszonzást nem várva. Ugyanígy van a hatalommal is. Él-e a közjó javára hatalmával vagy visszaél-e vele? s most továbbgondolom: Mindenkinek többféle szunnyadó vagy éppen kibontott tehetsége van. Él-e velük? Hiszen azért kapta őket, hogy szolgáljon velük. Avagy nem erről szól a talentumokról elhangzott példabeszéd? Mindenkinek vannak talentumai. de nem az a fontos – az előzőek mintájára, hogy mennyi tehetsége van, hanem az, hogy amije van, azzal mihez kezd. Ne hagyja szunnyadni, hanem fussa meg a maga pályáját és biztassa magát: Én még bírom. S csak ha ténylegesen kiborul, akkor fogadja el: Kidőltem.
Összefoglaló a 2Krón 30-hoz. Hiszkija elhatározta, hogy Jeruzsálemben nagy pászkaünnepet tart. Meghívta rá az asszíroktól fenyegetett izraelieket, hogy együtt ünnepeljenek a 12 törzs tagjai. Egyesek kinevették őt, mások alázatosan eljöttek. A templomot napokig tisztogatták, majd feláldoztak egy bárányt. A fejezet részletezi a szertartások menetét. Utóbb hétnapos ünnepséget rendeztek, sőt újabb hét nappal megtoldották. A király és a fejedelmek ezrével adták hozzá a vágóállatokat. Akkora volt az öröm, mint Salamon idejében. Végül Lévi papjai felállva megáldották a népet. Közöm. A nép képes volt szakítani bálványaik imádásával. Hitük hozta össze őket. Két hétig tartotta őket egyben a vallásuk jegyében fogant ünneplés. A kérdés, hogy ráérünk-e egymásra figyelni két hétig akármilyen ügyben. Talán egy közös nyaralás emlékeztethet erre. Még a szűk körű lelkigyakorlatok is rövidebb ideig szoktak tartani.