Hátha valaki nem tudja. A BKK (Bp.-i Közlekedési Központ) a BESZKÁRT, A BVV és a FAÜ, A BKV utódja, kicsit megnyirbált hatáskörrel. (Azért van neki.)
Még alighanem BKV korában vette fel azt a kóros szokást, hogy valamennyi autóbusz, amikor Hév-megállóhoz közeledik, hangosan jelzi, hogy HÉV-állomás. A recsegő hangú hangszóróból előjövő valami a járó motor és egyéb közlekedési zajszennyeződések körülményei között nagyon úgy hangzik, mintha azt mondanák: „végállomás”. Amikor az Árpád-hídon készült a villamosvágány, viszonylag új lehetett ez a visszatérő mondóka, s meghallván, lányos zavaromtól indíttatva lepattantam a buszról. Meglepett, hogy a többiek nem teszik, s a busz vígan halad tovább a megszokott útvonalán. Utóbb fülemet hegyezve rájöttem, hogy HÉV-állomást mondanak be. Ám mindmáig végállomásnak fogja fel a fülem, s csak agyam korrigálja a hallottakat.
Miért van ez így?
Azért, mert a köznyelv nem ismeri a HÉV-állomás összetételt. Mióta az eszemet tudom, mindig is HÉV-megállóról beszéltünk, miként villamosmegállóról és buszmegállóról is.
Javasolom tehát a BKK-nak, hogy hagyjon fel a nyelvújítással, s ne idegesítse a nagyérdemű utazóközönséget félrehallható szószörnyével. Nevezze csak Hév-megállónak azt, ami az. Nincs HÉV-állomás, csak végállomás. (Végállomás! Tessék kiszállni! Igen, mint a madár, mert azt meg úgy mondják mifelénk, és nem úgy, hogy lelépni.)  
A MÁV-ról és a metróról sem feledkezhetek meg, mert máig arról tudósítanak, hogy a vonat ajtajai záródnak. Nincsenek ajtajai, csak ajtói! Az egy ajtóval rendelkező járműnek ajtaja van. De nem az „ajtaja” birtokjellel ellátott köznévből kellene többes számút alkotni, hanem az ajtóból, amelyből sok van egy-egy vonat- vagy metrószerelvényen.
Tehát nincsenek ajtajai, csak ajtói vannak és punktum. Ha automata zárja az ajtókat, akkor helyes a „záródnak” kitétel. Ha ember indítja a folyamatot, akkor helyesen zárom a vonat ajtóit vagy egyszerűen csak zárom az ajtókat.
Összefoglaló a 2Krón 31-hez. Hiszkija a néppel egy akarattal megtisztítja a magaslatokat az emlékoszlopoktól, bálványoktól, mindenféle hamisságoktól. Jegyzékbe veszi a papokat, s megteremti az áldozatbemutatás rendjét. A néptől tizedet szed, de önkéntes adományokat is gyűjt. Akkora halom termény gyűlik össze a papoknál, hogy muszáj a templom mellé csűröket, kamrákat építeni. Az égőáldozatokat a király a saját javaiból finanszírozza. „Azt tette, ami kedves az Úr színe előtt, ezért is volt sikere” – jegyzi fel róla a krónikás. Közöm. A befizetett tized elég volt a nagyra duzzadt papi szolgálat fedezésére. Sőt maradt még föle is. Ma az elvonások mértéke az ószövetségihez képest hatalmas mértékű, és mégis eladósodástól nyög az államok tekintélyes része. Nem vesszük észre, hogy nincs ez így jól? Talán nem erős a kifejezés, hogy a népek vezetői azt teszik, ami gonosznak számít az Úr szemében. Nincs is sikerük. Ám ha csöbör helyett vödör uralkodik, a helyzet akkor sem változik igazán. Tudom, nekem kell naponta megtérnem...
Hohó!
Meg Neked...