A számítógép, bár nem számítottam rá, kijelezte, hogy ma március 31. van. Nekem a dátum láttán az egyszer már megidézett főiskolai tanárom habitusa jelent meg. Olyan bőbeszédű volt, hogy saját maga megfegyelmeztetése céljából megbízott egy diákot, meghatározott ütemben figyelmeztesse az idő múlására, hogy haladjon is a német nyelv tanításával. Tanár úr, az első tíz letelt. Ezután kezdett el arról beszélni, hogy milyen szörnyű, hogy ilyen gyorsan telik az idő.
Bizony, bizony, ránézve a monitorra nekem az jutott eszembe, hogy az évből az első negyed letelt. És kezdhetnék sopánkodni az idő múlásáról, mint egykori tanárom. Eheu fugaces labuntur anni! (Ugye Horatius.)
Reggel mindent hoztam, csak zsemlét nem. Még kekszport is. Blanka unokát vadítottam vele: Hoztam nektek sütihez „export kekszport”. Mire ő: Nagypapa, menj vissza az elsőbe, mert nem tudsz olvasni: Ide az van írva, hogy háztartási kekszpor. Mondom neki: de hát eredetileg exportra készült, csak visszamaradt. Ezt már nem is értette. Az „exportból visszamaradt” retro szó, mint pl. a kokom-lista. Csakhogy az exportból visszamaradt szocialista termék arra utalt, hogy olyan ellenőrzött jó minőség, hogy nyugati exportra szánták, csak a kiküldendő mennyiségnél többet sikerült termelni. Így hát visszamaradt. A kokom-listán meg ugye azok a dolgok szerepeltek, amelyek fejlett technológiával készültek, és amelyeket nekünk nem adtak el a nyugatiak.
Mivel az idő nem igazán kegyes hozzánk, a hét végén magunkkal hozott unokák egyelőre a lakásban vesztegelve töltik az időt. Tegnap esett, ma hideg lett. Azért majd kidugjuk az orrunkat. Ágostonnak szemlátomást nincsenek meg a kilométerei. Eddig csak Blansi kedvére tettünk, amikor lekószáltunk a Dunához. Úgy látszik megunhatatlan. Igazából engem is vonz. Mert messzire ellátni, mert a természet mutatja meg egy darabkáját, mert sok a fa, mert jó a levegő, mert hangulata van, amikor nagyobb népesség érzi jó magát, miként mi is. Mert szem- és idegnyugtató.
Összefoglaló a Neh 6-hoz. Nehemiás politikai ellenfelei tovább se férnek a bőrükbe. Ötször üzen neki Szanballat, hogy találkozzon vele egy helyen, ahol végeznének vele. N. ötször hivatkozik arra, hogy épít, nem ér rá elmenni sehová. Akkor a templomban való éjszakázásra akarja Tóbiás sugallatára egy hamis próféta rábírni, hogy így vétkezzen, s ezért meghurcolhassák. Leveleket is küldözgettek neki, hogy megfélemlítsék. Végül 28 hónap elteltével állt a város fala. Tudatosodott ellenfeleiben, hogy Isten műve valósult meg. Közöm. A politikai manipulációk máig változatlanok. Az ellenzék alig várja, hogy beleköthessen az uralmon levő rezsimbe. Sajtóhírekkel, rágalmakkal, kitalációkkal, ún. kegyes vagy kegyetlen „csúsztatásokkal”, hamis vagy egyoldalú statisztikákkal, rémhírterjesztéssel, provokációkkal, gerjesztett, fizetett tüntetésekkel, s ha kell, ismeretlen fegyveresek bevetésével.
Nagy önmérsékletre, józanságra, gondos mérlegelésre, okosságra van szükségük azoknak, akik igaz ügyet szolgálnak. Jézus mondja: „Úgy küldelek titeket, mint bárányokat a farkasok közé. Legyetek okosak, mint a kígyók, és egyszerűek, mint a galambok.” (Mt 10,16) Korábban is, Jézus korában is így volt ez, és ma sincs másképpen.
2015.03.31. 09:31 emmausz
III. 31. Vettem egy zacskó export-kekszport
Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
https://emmausz.blog.hu/api/trackback/id/tr387322514
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
Utolsó kommentek