Mickey webnaplója

Nagycsütörtök. Az eucharisztia alapításának ünnepe. (Vegyétek és egyétek, ez az én testem, igyatok ebből a kehelyből, ez az én vérem kelyhe...) Ám az utolsó vacsora nem ezzel kezdődik, hanem azzal, hogy Jézus kötényt húz, tálba vizet tölt és elvégzi a rabszolgák munkáját: Megmossa a vendégek, nevezetesen a tanítványai lábát. A liturgia átvette ezt a gyakorlatot. Nekem is megmosta a lábamat tizenegyed-magammal a gimnáziumban a piarista tartományfőnök, Albert István. Mondanom se kell, hogy mindnyájan alaposan lábat mostunk, mielőtt a lábmosásra sor került. Nagyon kínosan éreztük volna magunkat, ha piszkos lábunkat tartottuk volna oda lábmosásra. Az idős szerzetes arca máig előttem van: Mivel le kellett térdelnie, és meghajolnia, fejébe szállt a vér. Nagyon sajnáltam szegényt meg magunkat. Megjegyzem, hogy a lábmosás után szerény vacsorát kaptunk a piaristáktól az alagsori étkezőben. Otthon húsvétkor se volt különb ellátásunk, mint itt a szerény vacsorán. Persze nem tartoztunk a tehetős családok közé. Egy sokkal későbbi lábmosás sem maradt különösebb élmény bennem. Egymás lábát mostuk meg egy nagyheti félrevonulás során. (Ha tehát én, az Úr és Mester megmostam lábatokat, nektek is meg kell mosnotok egymás lábát.) Az igazi lábmosók ma Teréz anya nővérei, a Szeretet misszionáriusai. És persze még oly sokan, akik az ínségesek felemelésén fáradoznak. Mi megmostuk egymás lábát és kész. Valahogy a lényeg hiányzott, a motívum. A tanítványoké piszkos volt, s a vendéglátó rabszolgája tartozott ezzel a szolgáltatással. Teréz anya utcáról összeszedett szegényei is igazi rászorulók. Mindenesetre alázat kell a lábmosás elviseléséhez. (Ld. Péter tiltakozása) biztos.  
Nagypéntek. Passió. Énekelve, lamentálva már voltam Pilátus kétszer, prózában még nem. Korábban Jézus volt a prózai szerepem, mígnem felmerült bennem: Kifejezetten fiatalember kellene Jézus alakját megjeleníteni. Hát hogyne: 33 éves korában halt kereszthalált. Én meg több mint kétszer annyi vagyok. Tegnap ez megvalósult. Feleség volt az evangélista, (kb. narrátor). Szépen olvasott. Adódik egy örökzöld téma. A liturgikus szövegek felolvasásakor nem illik erőteljes hangsúlyokat vinni a szövegbe. Oka...??? Talán az, hogy ki-ki saját fantáziájával tegye élővé magában a történteket. Én tegnap nem ezt követtem: Igazából három, néhány mondatos szerepet kellett megjelenítenem. Egy poroszlóét, Péterét és Pilátusét. Én biz úgy mondtam el mondókámat, ahogyan elképzelésem szerint a jelenetben előforduló alakok tehették. Felfogás dolga az egész. Ha csakugyan személytelenné kellene tenni a passiót, jobb volna egy lepedő takarásában olvasni. Ha oratóriumszerű a dolog, akkor talán belefér, hogy aki mondja, elhitesse, hogy ő most nem saját maga, hanem egy alak megjelenítője. Ha pedig drámaszerű volna az előadás, még mozogni is kellene hozzá.
Nagyszombat. Szentségimádás a szent sírnál, este feltámadási szertartás. Plébánosunk javasolja, hogy előtte vacsorázzon, aki nem szeret éjfél felé ünnepi étkezést. Azt hiszem, igaza van.
Összefoglaló a Neh 9-hez. A leviták engesztelő istentiszteletre szólítják a népet. A nép fiai vezeklőruhát öltöttek, hamut szórtak a fejükre, böjtöltek. A leviták pedig elmondták az ősök történetét Ábrámtól kezdve napjaikig, amikor is más királyoknak adóznak, s nem rendelkeznek saját földjükön javaikkal, még a testükkel sem. Elimádkozták az Isten irántuk való jóságát, megemlékeztek saját és ismételt hűtlenségükről, dicsérték az őket minduntalan megszabadító Urat, aki megmentette őket, noha a nép megölte Isten számos prófétáját. Közöm. Különösen tetszik egy mondata: „Megadtad nekik jó lelkedet, hogy okossá tegye őket.” Bizony, bizony a Lélek okossága nélkül úgy jár az ember, mint Münchhausen báró, aki a mocsárból saját haját megragadva akart kiszökni. Ez sikerül is, de csak a mesében. Az élet viszont nem mese. Saját bölcsességünk pedig kevés ahhoz, hogy a világban okosan tevékenykedjünk. Ma sincs másképp, mint az ószövetségben. A prófétákat megölik, az embereket megölik, mert publicisták, mert más hitet követnek, mert nem kívánnak rabszolgák lenni, mert nem akarnak sarcot fizetni a dúsaknak, mert...