Posztomban ígértem, hogy megosztok egy részletet Ferenc pápa húsvétvasárnapi beszédéből. Íme:
Húsvét reggelén, az asszonyok híradását követve, Péter és János elfutottak a sírhoz, s nyitva, üresen találták azt. Majd közelebb mentek, „meghajoltak”, hogy belépjenek a sírba. Ahhoz, hogy belépjünk a misztériumba, arra van szükség, hogy „meghajoljunk”, aláereszkedjünk. Csak aki aláereszkedik, érti meg Jézus megdicsőülését, és képes követni őt az útján.
A világ azt ajánlja, hogy minden áron saját akaratunkat érvényesítsük, versengjünk ... Ám a keresztények, a meghalt és feltámadt Krisztus kegyelméből, egy másik emberiség zsengéje, amelyben megpróbálunk egymás szolgálatára élni, nem arrogáns módon viselkedni, hanem készségesnek és tiszteletteljesnek lenni.
Ez nem gyöngeség, hanem valódi erő! Aki önmagában hordozza Isten erejét, az ő szeretetét és igazságosságát, annak nincs szüksége arra, hogy erőszakot alkalmazzon. Az igazság, a szépség és a szeretet erejével szól és cselekszik.
A feltámadott Úrtól kérjük ma a kegyelmet, hogy ne higgyünk a büszkeségben, amely táplálja az erőszakot és a háborúkat, hanem legyen alázatos bátorságunk a megbocsátásra és a békére. A győzedelmes Jézustól kérjük, hogy könnyítse meg oly sok, az ő neve miatt üldözött testvérünk szenvedését, valamint azokét is, akik igazságtalanul szenvedik el a folyamatban lévő konfliktusok és erőszakos cselekmények következményeit.
Békét kérünk mindenekelőtt a szeretett Szíriának és Iraknak, hogy szűnjön meg a fegyverek lármája, és álljon helyre az ezen szeretett országokat alkotó különféle csoportok közötti jó együttélés. A nemzetközi közösség ne maradjon tétlen szemközt ezzel a hatalmas humanitárius tragédiával ezekben a szeretett országokban és a számos menekült drámájával.
Békéért esdeklünk a Szentföld minden lakója számára. Növekedjen az izraeliek és a palesztinok között a találkozás kultúrája, és folytatódjon a békefolyamat, hogy így véget érjenek a szenvedések és megoszlások esztendei.
Békét kérünk Líbiának, hogy szűnjön meg az abszurd vérontás, amely ma is tart, és minden barbár erőszak. Mindazok, akik szívükön viselik az ország sorsát, munkálkodjanak azon, hogy előmozdítsák a kiengesztelődést, és testvéries társadalmat építsenek, amely tiszteletben tartja az emberi személy jogait. Azt kívánjuk, hogy Jemenben is jusson érvényre a békére irányuló közös akarat, az egész lakosság javára.
Ugyanakkor bizalommal bízzuk az irgalmas Úrra az ezekben a napokban, Lausanne-ban elért megállapodást, hogy ez döntő lépést jelentsen egy biztonságosabb és testvériesebb világ felé.
A feltámadt Úrhoz esdeklünk a béke ajándékáért Nigériában, Dél-Szudánban és Szudán több régiójában, és a Kongói Demokratikus Köztársaságban. Szüntelen ima szálljon fel minden jóakaratú ember szívéből azokért, akik elvesztették az életüket – különösen is gondolok azokra a fiatalokra, akiket múlt csütörtökön gyilkoltak meg a kenyai Garisszai Egyetemen –, akiket elraboltak, akiknek el kellett hagyniuk otthonukat és szeretteiket.
Az Úr feltámadása hozzon fényt a szeretett Ukrajnának, mindenekfölött azoknak, akik elszenvedték az elmúlt hónapok erőszakos cselekményeit. Az ország találjon újra békére és reményre, minden érdekelt fél elköteleződésének hála.
Békét és szabadságot kérünk annak a számos férfinak és nőnek, akiket bünözők és bűnszövetkezetek a szolgaság új és régi formái alá vetettek. Békét és szabadságot a drogkereskedők áldozatainak, akik oly sokszor azokkal a hatalmasságokkal szövetkeznek, akiknek meg kellene őrizniük a békét és a harmóniát az emberi családban. És békét kérünk ennek a világnak, amely alá van vetve a fegyverkereskedőknek, akik az emberek vére által tesznek szert pénzre.
A kirekesztettekhez, a bebörtönzöttekhez, a szegényekhez és az elvándorlókhoz, akik gyakran visszautasítással, rossz bánásmóddal találkoznak, akiket eldobnak; a betegekhez és a szenvedőkhöz; a gyermekekhez, különösen azokhoz, akik erőszak áldozatai; azokhoz, akik ma gyászolnak; minden jóakaratú férfihoz és nőhöz jusson el az Úr Jézus vigasztaló hangja: „Békesség nektek!” (Lk 24,36). „Ne féljetek, feltámadtam és mindig veletek maradok!” (vö. Missale Romanum, húsvétvasárnapi introitus).
Kedves Testvéreim, boldog húsvéti ünnepeket kívánok mindnyájatoknak, akik sok országból érkeztetek ide, a Szent Péter térre, és azoknak is, akik a tömegkommunikációs eszközökön keresztül követnek minket. Vigyétek el otthonotokba és mindazoknak, akikkel találkoztok azt az örömhírt, hogy az élet Ura feltámadt, és szeretetet, igazságosságot, tiszteletet, megbocsátást hozott magával!
Egy megjegyzés a „ne higgyünk a büszkeségben” kitételhez. Nem beszéltem össze a pápával, de magam se tudtam soha mit kezdeni a „büszke vagyok rá” kifejezéssel. Összeférhetetlennek éreztem azzal a páli megfogalmazással, hogy „mid van, amit nem kaptál”? (1Kor 4,7) Ha kaptam, akkor okafogyott minden büszkeségem. Ugyanide konvergál Jézus mondata: „Nélkülem semmit se tehettek.” Ha így van, ugyanígy mi a csoda tehet büszkévé? A „büszke vagyok rád”, szinte minden amerikai filmben megtalálható, mert, kérem szépen ott teljesítenek: „Megcsináltuk”. Ha nem csinálták meg, nem is igazán amerikai a film. A büszke arra büszke, hogy legyőzte a gyengébbet. Ha fordítva lenne, a gyenge volna az erősebb, s talán büszke. az erős büszkesége addig tart, ameddig nem találkozik egy erősebbel, aki őt győzi le. (Ld. a kis délamerikai, aki KO-val győzte le a verhetetlennek ismert Kokót.) Így múlik el a világ dicsősége, „akikre büszkék vagyunk”. A büszke arra büszke, hogy legyőzte a gyengébbet. Ha fordítva lenne, a gyenge volna az erősebb, s talán büszke. az erős büszkesége addig tart, ameddig nem találkozik egy erősebbel, aki őt győzi le. (Ld. a kis délamerikai, aki KO-val győzte le a verhetetlennek ismert Kokót.) Így múlik el a világ dicsősége, és változik a képe azoknak, „akikre büszkék vagyunk”.
Utolsó kommentek