Ma van a föld napja. A GOOGLE-kereső kvízzel lepi meg a ráklikkelőt. „A Föld napja: Te melyik állat vagy?” Mellbevágó a kérdés? Provokatív és pimasz. Nem embernek való. Lassan hozzászokunk ezekhez az agymenésekhez (pl. Egyen teát! Miért egyek teát? – kérdezhetném, de nem teszem).   
Egyébként: nem szeretem a kiemelt napokat. Valamire felhívják egy napig a figyelmet az évben. Aztán meg ejtik a témát, hogy egészen más felé rángattassék az emberek figyelme. Az évben 365 nap van. Duplázzuk meg, és legyen kétszer annyi valaminek a napja. Pl. május 8-a a győzelem napja, és a fagylaltozásé (no meg G. születésnapja). Nem létezik, hogy jólneveltségünk, a világról alkotott ismereteink nem érik el kb. 700 dolog ismeretének, értékelésének a szintjét. Ha pedig elérik, felesleges, hogy egy-egy napot előrángassunk ennek meg annak a hangsúlyozására. Arról nem is beszélve, hogy hány nagyobb érték fel sem merül, aminek napja lehetne. Pl. az emberi méltóságé. A gyerekmunka elleni megmozdulásoké, az üldözötteké, a menekülteké, az abúzusokat elszenvedőké, stb. De vajon nem kellene-e az év minden napján tiszteletben tartani mások és a magunk emberi méltóságát, nem kellene-e felhagyni a gyermekek kizsákmányolásával, a gyermekrabszolgasággal, a szervkereskedelemmel, az abúzusokkal, a prostitúcióval, a kábítószer-kereskedelemmel, a fegyvergyártással, a pénzek kiszivattyúzásával, a vallások nevében elkövetett sorozatgyilkosságokkal, a háborúk szításával?
Nem sorolom tovább. 
„Ez az a nap, mit az Úr rendelt” – énekeljük, akik énekeljük. Éppen a mai nap. És arra rendelte, hogy tegyek meg minden tőlem telhetőt, hogy megálljanak a világ fenntarthatósága elleni merényletek, hogy az emberért teremtett nap megteremje gyümölcsét, hogy mindenki szálljon magába, és álljon ellen annak a kísértésnek, hogy egymásnak a farkasai legyünk. 
Szeretném, ha holnap is elmondhatnám, megélhetném társadalmilag, világméretekben ugyanezt. 
Összefoglaló a Jud 2-höz. Nebukadnezár, aki szerényen az egész föld urának nevezi magát, talán mégsem az egészé, hiszen ki akar irtani minden alja népet, amely nem az ő törzséhez birodalmához tartozik. Holoferneszt bízza meg, hogy fővezérként gyűjtsön válogatott csapatot 120 000 gyalogost, 12 000 lovast, s a nyugatra eső országok ellen vonuljon fel, hogy katonái lábával fedje be amazok földjét, és fosztogassanak ezek a katonák. A népeket koncolják fel, vagy vessék rabszolgasorsra. Holofernesz hada ellepte a földet, mint a sáskák. Holofernesz ide-oda citálta seregét, Mezopotámiától Izraelig, Midiántól Damaszkuszig feldúlta az útjába eső városokat. Kardélre hánytak minden fiatalt. Rettegett tőlük mindenki. Közöm. Nagyjából az ún. „iszlám állam” formációjának a leírása kb. 2500 évvel korábbról. Ha a világ szó nélkül hagyja, hogy megismétlődjék a barbarizmus, akkor ráutaló magatartásával a fejlődést tagadja. Ha pedig reméli a fejlődést, akkor tennie is kell érdekében. De vajon létezik-e az a bíróság, amely a tömeges mészárlások elkövetőit egyenként képes megbüntetni. Vajon képes-e a civilizált világ megrázni a fejét és megállítani a sötétség meg-megújuló támadásait?