Mickey webnaplója

– Talált a feleség egy táblázatot, hogy mennyi egy késhegynyi, mennyi egy kanálnyi, mennyi egy bögrényi, mennyi egy csészényi, mennyi a csapott kanálnyi és mennyi a púpozott. Mi fér egy mokkáskanálba, egy kiskanálba, egy teáskanálba, egy evőkanálba, egy merőkanálba. Mennyi a diónyi zsír, a tojásnyi margarin, a közepes krumpli, a nagyobb fej káposzta, egy nagyobbacska vöröshagyma, egy marék savanyú káposzta, egy leveses tányér a belső karimáig stb. Érdekes volna egy ilyen nyelven megírt receptet összehasonlítani egy kémiában jártas ember receptjével. Csak elképzelem: Végy egy molnyi mennyiségű NaCl-t, oldd fel 2dm3 H2O-ban, és így tovább, és így tovább. Nem teszem, mert ahhoz kevés megmaradt vegytani tudásom.  
– Elég sokféle olyan szó merül fel emlékezetemben, amelyeket csak családunkban használtunk. Csak néhányat hozok ide: nyaviglás; Te, gyere egyszer ide!; a disznó szalmakalapját, ... sok van. Talán nem is tartozik a nyilvánosság elé.
– Elképzeltem, hogy játszom igékkel. Eljátszom, hogy mit csinálunk ma. Néhányat lejegyzek példaként: Ma cerálom a ma gát kellető ma cskát;; ma gamra veszem a kabátomat; ma gasítom a kerítést; ma gasztalom azt, akit megillet; ma gázok mindenkit; ma gnetizálom a kés élét; ma gnózom; ma golom a leckét;... túl sokféle van.
- Játszhatnék az -issza végű szavakkal is. Egy bornemissza klarissza a szeszt nem issza. Melissza borissza. Tudományok fogalmai keverednek bennem összevissza: premissza, kulissza, mantissza, abszcissza, diakonissza.
Elvetve.
– Zavarban vagyok, mert amit blogomban, más írásaimban gondolok, azt más is gondolja, vagy le is írja. Szoktam idézni Deskét, mert jó a stílusa, mert amikről szól, sokszor annyira közérdekű vagy érdekes, hogy egyszerűen nem tudom kihagyni. Néha meg (talán nem szerénytelenség említeni) hasonló gondolataink támadnak. Most őt idézem fejből, mert valamiért kitörölte a naplójából rajzát, mely ábra a fizikából ismert kép. Ehhez jön feljebb egy pont. A fenti pont az Isten, az erők eredőjét és összetevőit ábrázoló vektorok alatta, mint egy paralelogramma. Ezek a tetteim – teszi hozzá magyarázatként. Tettem az eredő erő, talán részút felfelé mutat. Egyik összetevője az Isten felé mutat, a másik pedig nem. Tettem annyit ér, amennyit az Istenre mutató összetevő.
Persze ez csak egy gondolatkísérlet, miként az enyém is, amely kb. 20 éve jelent meg A Szív újságban. Sok más között elmondtam, hogy Istenhez fűződő kapcsolatunk lényege a szeretet. Annyira kapcsolódhatunk Istenbe, amennyire szeretünk. A panteista szerint valahogyan személytelenül olvadunk bele az istenségbe az örök vadászmezőkön. Szerintem pedig ő az abszcissza tengely, mi pedig a függő változók görbéi. Mivel ő Teremtő, mi meg teremtményei vagyunk, végtelenül megközelíthetjük, de soha bele nem olvadunk. Mindig megmaradunk külön személynek. Matematikai nyelven megfogalmazva: Istennek aszimptotái vagyunk. Egyre közelítünk hozzá, és mindig különbözni fogunk tőle. „Minden határon túl közeledünk hozzá, de soha nem érjük el.” Na jó, itt abbahagyom.
Összefoglaló a Jud 8-hoz. A fejezet érdekessége, hogy eddig mindenféléről szó esett, csak a tekercs névadójáról nem. Itt elmondják, kinek a leszármazottja Judit, és hogy több mint 3 és fél éve özvegy volt. Nagyon gyászolta férjét, ennek külső jelét is adta. Megtudjuk, hogy nagyon szép nő az özvegy. Nos, vitába száll a város elöljáróival a tekintetben, hogy öt nap múlva meg kell adniuk magukat az ellenségnek. „Próbára teszitek az Urat?” – kérdezi. – Óvakodjatok tőle, hogy az Urat haragra ingereljétek. ...Isten nem olyan, mint az ember. ...Adjunk neki hálát.” Még elmondja, hogy van egy titkos terve, amit nem részletezhet, de bizalmat kér. Isten áldását kérik rá a város vezetői. Közöm. Judit tudja, hogy mit akar. Belső parancsra készül cselekedni. Ahogyan Dávid az Istennek tetsző férfi volt, Judit, alighanem az Istennek tetsző nő. Eszköz Isten terveihez, s ő hűségesen végre is hajtja, amire rendelve van. Az erő nem a lovak számában, a sereg létszámában van, hanem a hit erősségében. A hit maga az erő.