Mickey webnaplója

A tegnap késő este megfogalmazott posztomból kiderül, hogy a hétvégén rokonlátogatásra indultam. Az írás pedig amiatt esett későestére, mert Kaliforniában élő öcsémmel beszélgettünk este egy órát. Többek között arról, hogy egy a Szent András-vonalra épített atomerőműt bezártak a földrengésveszély miatt. Kiváltására napelemeket telepítettek – tán a sivatagba – ez fogja őket árammal ellátni. Sok egyéb között arról is szó esett közöttünk, hogy valaha mekkora pénzt emésztett fel a hírszerzés, a besúgóhálózat fenntartása, ma mindenki önként és dalolva adja ki és fel magát, mert képtelen lakatot tenni mobilozós szájára. A hatóságokkal összetűzésbe keveredők utolérése töredékidő alatt sikerül az internet jóvoltából. Innen már csak egy lépés annak a magyarázata, hogy miért válogattam tárgyi fotókat a hétvégén puskázott anyagból, s miért nem tettem ugyanezt a személyekről készültekkel. A tárgyaknak legfeljebb emléknapja, éve van (pl. fák éve stb.), de személyiségi jogaik egyelőre nincsenek. Megzakkant világunkban persze erre is sor kerülhet. Sőt éppen az ellenkezője látszik. Pedig a kémholdas felvételek készítése, a drónok bevetése előtt a védelem kiterjedt a katonai létesítményekre és környezetükre, kiterjedt a stratégiailag fontos intézményekre, épületekre, műtárgyakra is. A furcsa, hogy egy-egy szép ívű híd mindig is a fotósok kedvenc témái között szerepeltek, noha sebezhetőségük, stratégiai fontosságuk kétségtelen.
Ezt azért írom, mert már többedszer kapom elő kamerámat, hogy egy vasútállomás technikájának rendezettségét, tervezettségét megmutassam. Ám még génjeimben van az egykori tiltás okozta érzés: Nem nézik-e rossz szemmel?
Azt hiszem, nem, sőt nincs, aki törődne azzal, hogy mivel szórakozom. Inkább arra kell vigyáznom, hogy a peronon álldogálók ne kerüljenek a lencse elé. Súlyos tapintatlanságnak számít.
Nincs személyiségi jogaik az állatoknak. Így Zs.-ék kertjében megforduló madarakat, macskát fotóztam. Hajnalban egy szürke gém is megjelent. Gyönyörű nagy madár. Leszállt a tujafa tetejére, majd megrezzenhettem, mert azonnal el is repült. De szép lett volna lekapni őkelmét!
Egyszer arról beszélgettünk menyemmel, hogy az emberekről (rokonok, barátok, ismerősök, munkatársak, eseményeken, találkozások alkalmával) készült képek időt állóbbak a tárgyakról készülteknél. Ez elgondolkoztatott, mert igaz. Lehetővé teszik az emlékezést szeretteinkre. Meglepő módon azt találom, hogy rövidtávon viszont mintha éppen az ellenkezője igazolódna. Egy-egy szép táj, ahol jártunk, egy-egy enyészetnek indult tárgyi emlék, egy-egy erőt mutató viharos jelenet hatásosabb lenyomata a valóságnak, mint egy emberről készült ötszázadik fénykép.
Pedig arányosítani kell. Nincs szebb és nehezebb, mint a portréfotózás. De a tájfényképezés is űzhető művészi fokon. Az egyes tárgyakról készült felvételek pedig szintén mesélni tudnak.
Jut eszembe: a tegnapi képek között egyiknek ez a címe: A kerítés meséje.     
Összefoglaló az 1Mak 4-hez. Az emmauszi ütközet. Gorgiász megelőző csapást akart Júdás seregére mérni éjszaka. Fele seregével támadásra indult. Ám M. Júdás ismerte tervét. Ő is felkerekedett, és szétszórta a Gorgiász táborában maradottakat. Majd sorakoztatta övéit, mert biztosra vette, hogy Gorgiász nem hagyja abba üldözését, miután éjjel senkit se talált az izraeli táborban. Imával erősítgette Júdás harcosait. Majd hamar előbukkantak Gorgiász előőrsei. Látták, hogy táboruk feldúlva, felégetve.  Ők is menekülőre fogták, ők is elestek. Líziász újabb 60 000 zsoldost és 5000 lovast szerzett. Júdás serege Istenhez fohászkodik erőért. Összecsaptak. Líziász 5000 emberét vesztette a csatában, ezért visszavonult. Júdás társaival megtisztította a templomot, új oltárt emeltek faragatlan kövekből. Harcosai távol tartották az ellenséget. 8 napos ünnepség követte a felszentelést. M. Júdás megerősíti Sion hegyét bástyákkal, s más településeket is. Közöm. Mintha a pozsonyi csata előképe volna ez a többszöri ütközet. Ugye Árpád 120 000 nyugatival állt szembe 40 000 harcosával. Mivel ki akarták irtani a magyarokat, három részre osztotta seregét és rajtaütött amazokon. Úgy megverte a támadókat, hogy évekig nem közelítettek ellenséges szándékkal az országhoz. A tábor kiürítése is ismétlődő taktika. Utoljára egy koreai szappanoperában láttam viszont.