Mickey webnaplója

Minden életkornak megvannak a maga lózungjai. Pl. kamasz koromban haverommal mondogattuk: „Egy a mi gondolatunk.” Ezt persze csak akkor mondtuk, amikor egy volt a mi gondolatunk. De akármikor mondtuk: Igen hitelesnek tűnhetett, amit időmértékes mivolta csak erősített. Utóbb egészen más valóságelemeket szoktunk emlegetni. Nálam 15 évvel folyton idősebb kollégámtól hallottam – és egyre gyakrabban –: Minden leesik. Igen. Minden leesik. Korábban is leesett sok minden, de nem okozott nehézséget felemelése.
Nemcsak az életkornak, hanem egyes koroknak is megvannak a visszatérő szófordulatai. Engem idősebb kollégáim úgy dicsértek, ahogyan rájuk ragadt az elemi iskolában még gyermekkorukban. Akkoriban a Kogutowitz Manó-féle atlaszokban a Csendes-óceánnak még két érvényben lévő neve volt. Nagy-óceán, illetve Csendes-óceán. A térképen ez állt: Nagy- vagy Csendes-óceán. Nos, ha valamiért dicséretet érdemeltem (volna) ezzel a szöveggel „türtőztették magukat” az engem úgy dicsérni akarók, hogy el ne bízzam magamat. (Fölösleges volt, nem vágytam soha meg nem érdemelt babérokra, talán megérdemeltekre se nagyon.) Tehát azt mondták rólam: Nagy vagy! – Csendes-óceán.
Mindez azért villant be, mert reggel az evangéliumi szöveg szerint Jézus háromszor kérdezi meg Pétert (annak háromszori tagadására utalva): Péter, szeretsz te engem? Kétszer igen a válasz, ám harmadszorra szinte kifakad: Te mindent tudsz, azt is tudod, hogy szeretlek. Nos, az én derék jezsuitáim nem ritkán ezzel a szófordulattal éltek, hozzám fordulva: Miklós, te mindent tudsz...
Itt rendszerint felsóhajtottam, s replikáztam. Nem jól indul ez a beszélgetés. Nem is indult jól: Ilyen alkalmakkor mindig olyasvalamire keresték a választ, amely előttük homályos volt, s remélték, hogy én tudom a megoldást. Tudtam is, vagy éppen nem tudtam.
***
Tegnap kerestem a szemüvegemet. Kellett is, hogy keressem, mert jó nagy a lakásunk s egy bifokális szemüveg (szemműanyag) szolgál általános viseletre, s egy olvasó még általánosabb viseletre, lévén hogy annyit ülök a számítógép előtt, vagy éppen könyvet olvasok. Nos, ezek felváltva kerestetnek, mivel hol itt, hol ott csapom le őket egy-egy vízszintes felületre. Olyan is előfordult, hogy homlokomra feltolt szemüvegemet kerestem. Így hát az volna a legjobb, ha volna a kezemben egy távirányító féle, és „felhívnám” vele, amit éppen keresek. 01 szemüveg, 02 kocsikulcs, 03 ceruza, 04 tv-távirányító, 05 okirattárca, 06 lerúgott zokni, 07 papucsaim, stb. Minden tárgynak más-más „csengőhangja” volna, hogy ne egyszerre szóljon vissza minden elhagyogatott vacakom. Nektek is kellene ilyen adóvevő-elven működő távcsipogó? Mit szoktatok szem elől téveszteni?           
Összefoglaló az 1Mak 9-hez. Nevek, városok, csaták. Demetriusz emberei Bakchidesz és Alkimusz támadják 20 000 gyalogossal és 2000 lovassal Júdás seregét. Júdás 3000 emberáből 2200 megszökik, a maradék egész nap harcol. Júdás támadja a jobbszárnyat, de balról a szírek ellentámadásba lendültek. Júdás elesik, hada menekül. Helyette öccsét Jonatánt teszik fejedelmükké. Bakchidesz ellene fordul Jonatán a pusztába menekül. A Jordán mellet megütköznek, Bakcshidesz 1000 embert veszít, Jonatán visszavonul. Bakcshidesz erősségeket emel. Túszul ejti az izraeli vezetők fiait. Alkimuszt viszont megüti a guta. Bakchidesznek is elmegy a kedve a zsidókkal való viaskodástól. Jonatán seregei megverik. Így a neki nyújtott békejobbot elfogadja, zsidó foglyait visszaadja, s távozik saját hazájába. Közöm: Mondhatni kevés. Magam pacifista vagyok. Úgy látszik – különösen a történelem korábbi szakaszaiban a létért való küzdelem mélyen bele volt kódolva az emberiségbe. Nincs meg csata nélkül, nincs meg harci tapasztalatok nélkül. Ez a fajta edződés igen sok vérbe kerül. Én nem értem meg: Ma hogy lehet valakiket rávenni a háborúra, amikor olyannyira kilóg a lóláb. Előttünk rejtett érdekek gazdái fizetik az egymás ellen hadakozókat, provokátorokat, felbujtókat, hogy fogyjon a fegyver, minél több fegyver, minél szélesebb kört érintve.
Írva van: aki kardot ránt, kard által vész el.