Olvasási szenvedély (felejtsük a cirill betűket), Sztraszty k cstényiju, volt a címe annak az epizódnak, amely Gorkij fáradozását hivatott bemutatni, vonzódását az olvasáshoz. Hol a hold fényénél kerített sort egy kis éjszakai olvasásra, hol gyertyaviaszt kapart egy kis bádogedénybe, s mécses pisla fényénél olvasott. Azért emlékszem a történetre, mert 5o éve érettségin oroszból ezt húztam. Persze nemcsak Gorkij vonzódott az ólombetűkhöz, hanem én is. Ennek több érdekes vonulata rémlik fel. A Magyar Vadász címlapján egy igen szép bakcsó képét találtam. Akkor elhatároztam, hogy megveszem a Magyar Vadászt, és ismerkedem a témával. Mikor a harmincadik kapitális agancsba futottam bele, meg abba, hogy milyen jó a vadaknak, hogy a vadászok ritkítják őket, selejtezik, így megmentve a betegségektől és egyéb kínoktól, akkor befejeztem a lap vételét. Előfizettem viszont az Élet és Tudományra, merthogy a kutatási eredmények és Logar Miska feladatai lekötötték figyelmemet. Adódott, hogy a design felé kanyarodott a figyelmem. Vásároltam az Ipari Forma c. lapot. Közös jellemzőjük ezeknek az általam fizetett periodikáknak, hogy el is olvastam őket rendesen. Ha már egyszer pénzt fektettem beléjük. Egyszer aztán kiszerettem mindből. Azért említést érdemel a gyerekkoromban olvasgatott Ludas Matyi, melynek néhány viccére máig emlékszem, továbbá az ÉS, amelyet lapozgatva nekem tetsző cikkekre bukkantam, s úgy véltem, némelyik erőlködésnél jobbat tudnék írni. Sose gondoltam volna, hogy 200-ben nevem szerepel benne, egy kiadvány szerzőjeként megemlítve. 1,20-ba került az Útitárs keresztrejtvény lapocska, nagy odaadással töltögettem az ismétlődő meghatározásokra adandó megoldást.
Olvasási kísérleteim egy része merő hiábavalóság volt. Nemegyszer végigolvastam olyan eszmefuttatásokat, amelyek rettentő bonyolultaknak bizonyultak, és nem igazán hordoztak emészthető szellemi értékeket. Rájöttem, hogy okoskodó formalizmusok áldozatává lettem. Ez kellő óvatosságra intett. Mivel a zene kiváltképpen érdekelt, elég sok zenei témájú könyvet vettem a kezembe. Jót mosolyogtam rajta, hogy az egyik fitymálja Bachot, hogy nem lehet fütyülni a műveit, a másik éppen azt említi, hogy Bach zenéit el lehet fütyülni. Hogy miért nem találkozott a két szerző, bizonyítandó álláspontjukat?
Sokat tudnék mesélni olvasmányaimról, tapasztalataimról, de a műfaj kereteit széttúrnák. Elég legyen itt annyi, hogy mindmáig hasznosabbnak ítélem egy jó könyvbe való eltemetkezést, mint egy hasonlóan értékes film megnézését. Egyszerűen közelebb áll hozzám az olvasás, mint a tévé vagy a facebook és társai.     
Összefoglaló a 2Mak  13-hoz. V. Antiochusz és Liziász támadja Judeát (110 000 gyalogos, 5300 lovas, 22 elefánt, 300 kaszával felszerelt harci szekér). Vele tartott Menelaosz is. Utóbbit az izraeliek egy tüzes toronyba vetik, ahol szénné ég. Modinnál Júdás hosszas imádkozás és böjt után megtámadja az éjszaka leple alatt a király sátrát, kb. 2000 embert megöl s néhány harci elefántot is. Antiochusz király hiába támadja Bet-Curt, de a zsidók visszaverik. Mivel ellene fordul Fülöp is, ezért a király békejobbot kínál a zsidóknak. Makkabeust szívesen fogadja, s felhagy a zsidók elleni további támadásokkal. Közöm. Az emberek kiirtására minden kor sokféle módon törekedett. Változatos módszerekkel operált, hogy kiirtsa azokat, akik nem tetszenek neki. Az említett torony, kifejezetten a hitetlenek tűzhalála céljára épül. A szekerek kerekeit forgó kaszákkal látják el, hogy akik a közelében harcolnak, vágja őket miszlikre. Szerencsétlen elefántokat is harcra képezik ki. Túl elrettentő tömegüktől feltehetően gyilkolásra idomítják őket tartóik. Sose lesz világos előttem, hogy az emberek születése és kiirtása hogy lehet jelen párhuzamosan minden korban. Gyanítom, hogy az emberek jó részének a születése nem szerelem, hanem erőfölény következménye, s ugyanez az erőszakosság okozza halálukat is. Bár az is lehet, hogy tévedek.