Mickey webnaplója

Ma olyan érzések lengtek körül, mint amikor 20 éves koromban egyedül lebicikliztem a Balatonra. Másutt már elég részletesen beszámoltam róla, itt elég legyen annyi, hogy 20 kg-os önsúlyú egysebességes cangám volt rendes fogaskerék-áttétellel. Bele lehetett húzni, mert hagyta magát, ha győzted szuflával. Amikor a flaszter olvadgat, neked sincs kedved tekerni a tűző napon. Ide az kívánkozik, hogy egyedül hajtottam. Fogalmam se volt róla, hogy a tempóm túl gyors-e, azaz képes leszek erőimet úgy beosztani, hogy célba is érjek. Esetleg ellenkezőleg, túlságosan lassú, s tovább tart a kínlódás a kánikulában. Amikor az ember egyedül van, nincs kihez viszonyítania magát. Persze nincs új a nap alatt. Mint mindent, Karinthy ezt is elírta előlem. Ilyesformán: Ha egy férfi a szobában tartózkodik, akkor ő csak egy ember. De ha belép egy nő is, akkor az ember férfivá lesz, és annyira lesz férfi, amennyire a másik nő.
Van benne valami.
Legalább annyi, hogy viszony keletkezik közöttük. És nemcsak a férfi-nő párosra igaz. Igaz ez a főnök-beosztottra, két barátra, két kollégára, két tanulóra, két hobbistára, két emberre, aki egy liftben utazik, a börtönőrre és a rabra, az orvosra és a páciensre, a főnővérre és a nővérekre, a nővérre és a takarítónőre, a nyugdíjasra és a postásra, a duettet énekelőkre...
***
Új könyvet kezdtem olvasni. Meglehetős.
***
A d1 tévéadón több tudományos előadást meghallgattam. A legérdekesebb egy fizikusé volt, aki a parányok világáról fejtette ki, amit a kísérletező fizikusok kifejthetnek. A kivetített ábrák rövidítései zömét nem értettem. Azt viszont igen, hogy a természettudományos kutatásoknak sosincs végük, mert – esetünkben a parányok természetének – megismerése lassú, és senki se tudja, hogy van-e vége. A világűr sötét anyagairól pedig semmit se tudnak a létezésükön kívül. Márpedig nagyon is léteznek. Tömegük a világítótestekhez képes hatalmas (emlékezetem szerint 90% körül mozog). És a fekete lyukak. Néma csend. Kell persze kutatni, de jobb, ha tudjuk, hogy még mindig mennyire szerény a tudásunk.
Összefoglaló a Jób 11-hez. Megszólal a harmadik „barát” is, Cofár: „Hazug a szavad, elhallgattatja a férfiakat... magadról azt mondod: tiszta az életem,... Isten a bűnödet kéri számon tőled! ... hozd bensődet rendbe,... és nincs mitől tartanod. [De] a bűnösöknek megtörik a szemük, reményük csak az, hogy kilehelik lelkük. Közöm. Jób harmadik „barátjába” se szorult sok empátia a nyomorultan kínlódó Jób iránt. Okoskodik, bűnnel vádolja Jóbot anélkül, hogy meg volna győződve bűnösségéről. Arra buzdítja a szenvedőt, hogy alázkodjon meg bűnei miatt az Úr előtt, s jó sora lesz. De ha megmarad vétkeiben, halálát leli. Tipikus farizeusi magatartás. Belerúgni a kínlódóba. s bizonygatni, hogy „úgy kell neki, vessen magára”. Miért nem volt okosabb, igazabb, takarékosabb ... és még sorolhatnám. Mi tagadás, ki van a vízből az az ember, aki ilyen barátra akad.