Mickey webnaplója

Esetlegességek között telnek-múlnak napjaink.
Ma pl. strandra indultak a fiatalok a négy gyerekkel. Ketten Elvi hívására Domi születésnapi köszöntésére indultunk. Ám a strandra igyekvők nagy igyekezetükben itthon felejtették valamennyi mobiljukat, alighanem a kocsikulcsukat is, és a bejárati ajtóhoz se vittek kulcspéldányokat. Kiírtuk nekik, hogy kikhez mentünk, s várhatóan mikor érkezünk. Mi mást tehettünk volna? Abból indultunk ki, hogy a korábbi években strandzárásig maradtak Éváék, ezért nem valószínű, hogy a heves napsugárzás idején befejezik fürdőzésüket és hazáig pörköltetik magukat a 34 fokban.
Így is lett.
Most mégis nyugtalanít valamennyire, hogy nincs náluk telefon. Ugyanis negyed kilenc van. A strandok – tudomásom szerint – hosszabbított nyitva tartásúak. Mindenesetre a hároméves gyereknek már ágyban volna a helye, vagy hát itthon kellene téblábolnia. Marad a remény, hogy senkinek semmi baja sincs, csak élvezik az alkonyati hűvösödést, s immár hazafelé tartanak a hőség alábbhagytával.
Domi születésnapjára egy aranyos fadobozt kapott két figurával. Az óraszerkezet dallamot játszik, két figura pedig körbe-körbe jár a dobozka tetején. Alighanem mágnes terelgeti őket a doboz belsejében dolgozva.
Levi se maradt boldogtalan. Jókora, kb. 60 cm-es átmérőjű labdájukon ugráltattam, ő meg kacagott és kacagott, nagyokat szökellve s meglehetősen fáradhatatlanul. Én még bírom! – kiáltotta ismételten, ahogy szokta, én meg a másik szövegét: Levikém, „nagypapa kidőlt”. Érted? Kidőltem. Szerencsére náluk is hűtött szoba vár a vendégekre. Most persze már órák óta itthon várjuk a strandolókat – szintén hűtött körülmények között.
Ízelítő a Jób 33-ból. Elihu beszél: Jób, ha képes vagy rá, szállj velem szembe!  te fülem hallatára mondtad: „Tiszta vagyok és nincsen semmi bűnöm, mocsoktalan vagyok, nincsen bennem vétek. Csakhogy ő ürügyet keres ellenem, úgy tekint rám, mintha ellensége volnék... Nincs igazad, mert nagyobb az Isten, mint bármelyik ember... egyszer az Isten ily módon beszél, máskor meg másképpen szól: Álomlátásokban, éjjeli képekben, amikor még álom borul az emberre, és akkor, amikor ágyában szendereg. Ilyenkor megnyitja az emberek fülét, felriasztja őket ijesztő jelekkel... Ha aztán egy angyal odaáll melléje és azt mondja: „Szabadítsd meg attól, hogy a sírba szálljon, mert a váltságdíját megtaláltam”, teste akkor üdén felvirágzik, maga meg visszatér ifjú napjaihoz... Másoknak is hirdeti feloldoztatását, az embereknek énekelve mondja: „Vétkeztem és az igazat elferdítettem, mégsem a bűneimért fizetett meg nekem. Megmentett attól, hogy sírba kelljen szállnom, örülhet életem a világosságnak.” Jób, ha van mit mondanod, akkor felelj nekem! Szólj, mert én szívesen helyeselnék neked! Ha azonban nincsen, akkor hallgass rám, én bölcsességre tanítalak. Közöm. Ma az álomból ébredést úgy mondják, alfa-állapot. Korábban ihletett állapotnak, amikor is a kipihent embernek a fantáziája felpörög, és néha alig győzi jegyezni, ami agyából kipattan. Nemritkán emlékezik utolsó álomképére. s ha íróeszköz akad a közelében, azon frissiben lejegyezheti. Olykor „riasztók az álmok, a jelek”. Az őrangyalok imádkoznak értünk. Isten pedig azt teszi velünk, ami az örökkévalóság szempontjából a legjobb.