Marad a hőség, ugyanezen okból maradtak az unokák. Egyelőre a szülőkkel tartjuk a telefonkapcsolatot. Ha menni akarnak és a szülők is úgy látják jónak, elvonatozunk velük. Ha nem, akkor maradnak. Tegnap eszembe ötlött Á. unoka hanghordozásában: „Nincs valami finomság?” Mivel a napmelegtől tegnap enni se volt kedvük (rántott hús), rákérdeztem Zs.-tól telefonon: Amikor Á. érdeklődik valami finomság iránt, akkor mire gondoljak? Érdekes volt a válasza. Nem kell itt különleges dolgokra gondolni. Á. szereti pl. a fokhagymás felvágottat. Bármilyen Colát, általában a változatosságot. Igaza van. Nem kell belegyepesednünk a trappista sajtba, gyulai kolbászba és a parízerbe, májpástétomba. Ma hoztam főtt tarját és fokh. felvágottat. Rám csodálkozik Ágó: Jaj, a fokh. felvágottat szeretem. A kedvenc kajám. Honnan tudod? – kérdezi tőlem. Mondom, én mindent tudok, kiváltképp azokat a dolgokat, amelyeket megbeszélek anyáddal. Ő mondta, hogy kedveled.
***
Könyvmegálló, folyóiratok, tankönyvek, regények. Pl. M.M.: Elfújta a szél. valamikor az antikváros pult alól kínálta csillagászati összegért, mert a tiltott listán szerepelt. Most a jelek szerint ingyen se kell. Magam se csapok le rá, inkább a XX. sz. végének néhány irodalmi folyóiratát hozom haza. Utazáshoz a rövidebb írások alkalmasabbak. Aztán nem akkora kincsek ezek a folyóiratok, állandó cserealapok. Most egy még korábbi Kortárst olvasgatok (1973/8. sz). Ma már történelem. A felsoroltak jó része elhunyt. Ilyen nevek írtak bele: Illyés, Sütő A, Karinthy Cini, Mészöly Miklós, Szakonyi, Somogyi Tóth, Csoóri, Pilinszky, Szécsi Margit, Utassy, Moldova, stb. Aktuális amerikai útjának a naplószerű feldolgozásában többek között arról ír Cini, hogy a Világkereskedelmi Központ Ikertornyát építik NY-ban. Hatalmas daru emelgeti szédítő magasságokba a matériát. Hol van már az ikertorony. Éppúgy eltűnt, mint JFK.
Tegnap a fiatalok elvitték a vurstli maradványaiba a még fiatalabbakat. Többek között felültek a hullámvasútra is. Azt mondják, nincsenek belekötve az emberek az ülésekbe. Csak kapaszkodó van. Bl (8) úgy kapaszkodott, mint aki az életéért küzd. Ma az üvegajtóra ujjal felvázoltam azt a képet, amit elképzeltem hepehupás utazásától. Rajzoltam hát két dombot, amelyikek egyikére éppen kapaszkodik a hullámvasút a sok visító emberrel. Bl. szájából hatalmas hangorkán tör elő, a felfelé mászó szerelvényhez képest teste lobogó ruhával vízszintesen úszik a híg levegőégben, mint egy M. Chagall-képen az angyal, és minden erejét összeszedi, hogy el ne szálljon. Bl. nézi a „rajzomat”, majd a dombok sinusgörbéjének az amplitudóját megkétszerezi, miközben megesküszik, hogy soha az életben többet nem ül hullámvasútra. Még kicsire sem.
5. ZSOLTÁR. REGGELI IMA (A karvezetőnek, fuvolára – Dávid zsoltára.) Hallgasd meg szavamat, Uram, figyelj esdeklésemre! Hangos imádságom jusson eléd, Királyom és Istenem! Hiszen hozzád könyörgök, Uram, virradatkor már hallod kiáltozásomat, már reggel eléd tárom kérésemet és várok. Te nem olyan Isten vagy, akinek az álnokság tetszik. A rossznak nincs maradása előtted, az elvakultak nem állhatnak meg színed előtt. A gonosztevőket gyűlölöd mind, és megsemmisíted a képmutatókat. A véres kezű, az álnok ember irtózatos az Úr szemében. De én kegyelmed bőségéből házadba léphetek, és szent templomod előtt leborulhatok félelmeddel telve. Uram, te igaz vagy, vezess hát, ellenségeim ellenére is, s tedd járhatóvá előttem ösvényedet! Szájukban nincs igazság, szívükben gonoszat forralnak. Torkuk nyitott sír, nyelvük hízelgésre hajlik. Büntesd meg őket érte, Istenem, hadd essenek saját csapdájukba! Számtalan gonoszságuk miatt taszítsd el őket, mivel ellened szegültek. De örüljenek azok, akik hozzád menekülnek, ujjongjanak mindörökké! Oltalmazd őket s add, hogy benned leljék örömüket, akik tisztelik nevedet! Hiszen te megáldod, Uram, az igazat, kegyelmed pajzsként borul föléje. Közöm. Sok mindent elmond azokból a tapasztalatokból, amelyeket Istenről a hozzá fűződő kapcsolatból leszűrt. Érdemes elgondolkoznunk az Úr attribútumain. Többször is előjön a kérései alapján, hogy minden kegyelem, isteni ajándék. Különösen is tetszik ez a sor: Uram, virradatkor már hallod kiáltozásomat, már reggel eléd tárom kérésemet és várok. Úgy hangzik, mint az éhes madárfióka kiáltozása az eleségért s azért, aki hozza.
2015.08.10. 10:00 emmausz
Könyvek, meleg, hullámvasút
Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
https://emmausz.blog.hu/api/trackback/id/tr977695492
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
Utolsó kommentek