Igazán Mária mennybevételének az ünnepe. Reggel misére megyünk a két itt lévő uncsival. Majd indulunk a kelenföldi pályaudvarra. A rosszéletű sziget-fesztivál miatt útelterelések nehezítik az odajutást, de bőven hagytunk időt az esetlegességek miatt. Odaérünk kényelmesen. A rail-jeten már ülnek a mi helyünkön. Majd készségesen felállnak látván idős mimagunkat és a két kis lurkót. Nem viszek fényképezőgépet a nagy hőségben. Plusz egy kiló volna, s különben is ezen a nyáron a közös nyaralásunkról négyen fotózva bizton állítom, hogy több fotó és videó készült, mint rólam az eltelt 69 év során. A reggeli fagyi után beszállás előtt még egy fagyi a gyerekeknek a pályaudvarnál. Győrben a 21-es kocsiba, ahol mi is utaztunk, felszáll vagy 10 menekült, zömmel feketék. Kétoldalt a földön ülnek a folyosón. Sporttáskánkat a vállamon egyensúlyozva vágok utat a kritikus folyosószakaszon. Sikerült leszállnunk Móváron. A ránk váró Opelnek elvileg van légkondicionálója, helyette az ablakokat húzzuk le, az ülésen kb. 50 fok meleg lehet. Nem időzünk sokáig Zs-éknál. Megbeszéljük az aktuális problémákat, a héten Zsizsi gipszétől megszabadul. Az iskolakezdés immár közelről fenyeget stb, stb.
Visszafelé megismétlődik a szitu. A helyünkről immár csak két kínait kell felállítani. Közben némi felhők gyülekeznek az égen. Régen láttunk ilyent. Megint a 21-es kocsiban ülünk. A hangszóróból egyszer csak az hallható: „A 23-as kocsihoz kérünk biztonsági embert”. Nem tudom, hogy mi szükség volt a biztonsági emberre, de örülök neki, hogy kettővel távolabb kell neki intézkedni. Hazafelé átszállunk a Mitsubishibe. Az utcai hőmérő csal: 42 C-fokot mutat.
Azt hisszük, hogy zavartalanul használhatjuk az alsó rakpartot. Tévedünk. A Margithídig jutunk el jó tempóban, ott visszafordítanak bennünket, mert az est léhűtőinek van fenntartva a sziget felé vivő út. Taxik tucatjai szállítják a „művészeket”. Elképzelhetitek, milyen kellemes megvárni, míg az előttünk haladó két busz és számos személyautó megfordul a dögmelegben.
Mindegy.
Hazaérünk.
Klíma be, ventilátorok be, folyadékok be, fürdőbe be, tus alá. Aztán rövid vacsora.
Sweet home.                    
Ízelítő a 10. Zs.-ból. „Uram, miért vagy oly messze? Miért rejtőzöl el a szükség idején? A gonosz hetvenkedik, a szegény meg retteg, rászedve a cseltől, amit az kieszelt. A bűnös dicsekszik kedvteléseivel, a rabló káromkodik, az istentelen semmibe veszi az Urat: „Haragja fenn a magasban, bosszút nem áll, Isten nincs!” – ez minden gondolata. Mivel útjai mindig sikeresek, s ítéleteid túl messzinek tűnnek neki, gúnyolja összes ellenfelét... Kelj fel, Uram, ó Istenem, emeld föl kezed, ne feledd el a szenvedőt! ... mindent a kezedben tartasz. A szegény rád bízza magát, az árvának te vagy gyámola. Törd el a bűnösnek, az álnoknak karját, torold meg gonoszságát... A szegények kívánságát meghallgattad, Uram, megerősítetted szívüket. Figyelmedet feléjük fordítottad. Az árvának és elnyomottnak igazságot szerzel, hogy az ember, a földből alkotott, ne rettegjen többé soha. Közöm. Ma is aktuális. Mintha rejtőzködne az Isten (pedig csak hosszan tűrő). Mintha a gonoszok büntetlenül garázdálkodhatnának. Nem csak éppen az Isten hosszan tűrő. Kedves neki minden igaz ember. Igazságot szolgáltat nekik. Figyeljük meg a zsoltáros sziklaszilárd hitét. Múlt időt használ kérései teljesítésére (meghallgattad, megerősítetted, fordítottad). Amit kért, már meg is kapta, mert hite egészséges, bizalommal totálisan teljes.