Mickey webnaplója

Egy tegnapi epizód. Állunk Kelenföldön a 15-ös vágánynál. A tőlünk északra levő padon egy kigyúrt kopasz rendesen ül, mellette egy hölgy az ülésen keresztben terpesztve, nekünk háttal. Csókolóznak. Mivel a vonatunk érkezését felőlük várjuk, óhatatlanul észleljük tevékenységüket. A nő (nekünk háttal) mondhatott valamit a kopasz kigyúrtnak, mert az elővesz egy félliteres pillepalackot. Kortyolgat a vízből, látjuk, ahogyan zárt szájjal átöblíti egész szájüregét, ide-oda a lötyögtetve a vizet, majd lenyeli, szájszélét körbenyalja,és újra hozzáfog a csókolózáshoz. A nőnek ez is kevés lehetett. Erre elkezdte csiklandozni a hátát. Mondom az asszonynak:  Figyeld, úgy udvarol, mint egy kaszáspók a póknénak. Nem marad időnk a további megfigyelésre (nem is illik nagyon rájuk meredni), mert befut a rail-jet.  Indulunk Mosonmagyaróvárra.
Sweet home. Zártam tegnap posztomat, s nyitom a mait. Éjszaka sötét fellegek jelentek meg „az ég bakacsinján”, s hajnalban esőt hullajtottak a kiaszott földre. Magam előbb a lehűvösített, zárt szobában kerestem menedéket a kánikula elöl, majd amikor a helyiségek temperatúrájában a különbségek megszűntek, kifeküdtem a szellőt élvezi az immár huzatos nagyszobába. Később – hajnalban kamerával –kivonultam a készülődő frontbetörésről képeket készíteni, majd mutatom. Egyelőre kettecskén vagyunk, s teszünk-veszünk az unokák látogatás után. Délben pedig a közelünkben lakó fiatalok látogatását várjuk. Latolgatjuk, hogy ugyancsak ketten részt vegyünk-e egy soványító foglalkozássorozaton, amely szakorvosi segédlettel segít megszabadulni felesleges kilóinktól, melynek részben okozói voltunk-vagyunk, de hozzásegít bőven az élelmiszeripar a maga módján.
11 (10). zsoltár. AZ IGAZ BIZALMA (A karvezetőnek – Dávid zsoltára.) „Az Úrnál keresek menedéket. Miért mondjátok: »Menekülj a hegyekbe, mint a madár!« Lám, a bűnösök feszítik íjukat, nyilat helyeznek a húrra, hogy az igazszívűeket a sötétben leterítsék. Ha az alapfalak leomlanak, mit tegyen az igaz? Az Úr szent hajlékában lakik, az Úr az égben trónol. Szeme látja a világot, pillantása szemügyre veszi az emberek fiait. Az Úr megvizsgálja az igazat éppúgy, mint a gonoszt, s aki a gonoszságot kedveli, azt gyűlöli lelke. Kénes esőt és égő parazsat hullat a bűnösökre, s perzselő szél lesz kelyhük osztályrésze. Mert az Úr igazságos és az igazságot szereti, az igazak látják majd meg arcát.” Megjegyzés. A zsoltárok (himnuszok) száma 150. Ez az alap. A héber számozás 9.-nek tekinti, amit a Vulgáta utóbb ketté vett. Ettől kezdve kettősség alakult ki. A 10. és 147. zsoltár közöttiek számozása a Vulgátában eggyel kisebb (ld. fent zárójelbe téve), majd a 146. és 147.-et összevonja, s végül is ugyanúgy 150-re fut ki. Én az eredeti héber számozást követem. Érdekes módon később azzal magyarázták a zsoltárok 150-es számát, hogy a három rózsafüzérben ennyi üdvözlégy hangzik el, egy-egy zsoltárt helyettesítve. Ezen az okoskodáson Szent II. János Pál átlépett, mert a világosság titkait megalkotva a teljes (4) rózsafüzér immár 200 üdvözlégyet tartalmaz. Közöm. A kiskatekizmus úgy fogalmazott: Isten megjutalmazza jókat és megbünteti a gonoszokat. Nagyjából erről szól ez a zsoltár: Dávid igaznak tartja magát, aki az Úrnál keres menedéket, az Úr hajlékában lakik... Ők látják meg az arcát, mert az Úr igazságos. Persze mi tudjuk, hogy Isten nem személyválogató, és bár a bűneit bánó Dávidot kedvelte, senki nem állíthatja, hogy hozzá képest a többi embert elveti. Bíznunk kell az irgalmában.