„Mit nem adnék, hogy ha fogynék!” – hangzott el egy kupléban.  Kétszer már adtam érte valamit, egyszer fehérjediétára fogtam magamat, és 25 kilót fogytam (majd vissza, elég jó tempóban), máskor a testkontroll segítségével 15 kilót (majd vissza még jobb tempóban). Nem kerültek ezek sokba. Akkor olcsók voltak a könyvek, s hittem abban, amit propagáltak. Utóbb rá kellett jönnöm, hogy egyik sem ér semmit, ha nem vagyok képes életmódszerűen tartani magamat ahhoz, amit írnak (más kérdés, hogy elég sok zöldséget írtak). Most újra előttem a lehetőség. Ebből élő orvos agitál, hogy kb. 30 eFt-ért megtanít testreszabott diétán élni, ami szerinte látványos eredményekhez vezet és azt meg is tartja, amennyiben én is megtartom életmódszerűen, amit ő javasol.
Előttem az örök kérdés (még egyszer és utoljára): Enni vagy nem enni? Persze hallom az orvos hangján: Enni, de nem mindegy, hogy mit. Hamarosan döntenem kell ez ügyben, mert egyre kevesebb év kell ahhoz, hogy a 100. életévet elérjem. Ez pedig a hasznosság elve miatt azt követeli, hogy ha az előnyöket élvezni akarom, az a legoptimálisabb, ha már ma elkezdem a tanfolyamot. Minden nappal csökken a befektetés haszna.
Az enni szóról egy vicc ugrik be, vagy 15 éve mesélte egy nálunk dolgozó polgári szolgálatos, aki egyébként néptánctanár volt. ontotta a vicceket. Ezek egyike kb. így szólt. A gazdák továbbképzésen vesznek részt. Mit tesz Isten, magyar óra is szerepel a tantervükben. Egy ilyen órán a határozatlan számnevekről tanulnak. A tanár a következő feladatot tűzi ki eléjük. Tudna-e valaki egy olyan mondatot mondani, amelyben a következő határozatlan számnevek szerepelnek. Mennyi, ennyi, annyi. Józsi bácsi feláll, és már mondja is: Ha beesteledik, mennyi kő az állatoknak ennyi annyi. Hogy miket lehet felszedni néptáncoktatás közben!
12. ZSOLTÁR. A HAZUG VILÁG ELLEN (A karvezetőnek, nyolc húrra – Dávid zsoltára.) „Jöjj, segíts, Uram, az igazak eltűnnek, az emberek közt megszűnt a hűség. Ki-ki képmutatóan beszél társával, ajkán és szívében álnoksággal. Semmisíts meg, Uram, minden hazug ajkat s a dicsekvő nyelvet,  azokét, akik mondják: »Nyelvünkben az erőnk, ajkunk a segítőnk – ki lehet úrrá felettünk?« De szól az Úr: »Fölkelek, mert a gyöngéket elnyomták, a szegények sóhajtoznak, és szabadulást viszek mindenkinek, aki sóvárogja.« Az Úr szava egyenes beszéd, kipróbált ezüst, salaktalan, hétszer tisztított. Uram, te megvédesz bennünket, mindörökre megszabadítasz e nemzedéktől. A gáncsoskodók körös-körül ólálkodnak, az emberek fiaiban fölgyülemlett az aljasság.” Közöm. ma ugyanolyan aktuális, mint Dávid idejében. Avagy nem vagyunk-e képmutatók, ajkunkon és szívünkben álnoksággal? Nem dicsekszünk-e azzal, amihez a legkevesebb közünk van? Mennyire igaz, hogy a gáncsoskodók körös-körül ólálkodnak, és az emberekben felgyülemlett az aljasság. Bizony, jól tesszük, ha a romlás megállítását kérjük attól, aki mindent megtehet.