Mickey webnaplója

Normális gyerek voltam. Szerettem a nyarat. Kiváltképpen akkortól kezdve becsültem meg, hogy iskolás lettem. Vártam a vakációt, és nem vártam az elmúlását. Egyre kevésbé izgatott a tűzijáték, és az Alkotmány ünnepe, az Új kenyér ünnepe, apánk-anyánk szóhasználatában (és az egyházéban) Szent István ünnepe. Sőt, nyomasztólag hatott rám, mert ugyan általában kedveltem iskolába járni, de csak amikor már kellőképpen beletörettem a napi menetrendbe: Kelés időre, evés időre, indulás időben. Tanulás az iskolában tanulás otthon. Némi játék, némi étkezés, tisztálkodás. Nyomasztólag hatott rám Augusztus 20., mert vészesen közeledett a nyári szabadság időszakának a vége: a kényelmes felkelésé, a játékaink szabad megválasztása, a felelőtlen időszak, amikor csak az emberi tisztességet kérhették számon az arra illetékesek. Szabadidőnk zömével magunk rendelkeztünk. Ennek a rendelkezésnek a végét sejtette meg velünk az ünnepség, a tűzijáték. Így vált savanyúvá évente annak az íze, amely felhőtlen boldogságunk forrása is lehetett volna akár.
***   
Egy 2006. keltezésű kimutatás szerint Magyarországnak 26 kanonizált szentje van (akik tisztelete többé-kevésbé világszerte elterjedt), és 27 magyart avatott boldoggá az egyház (akiknek a tisztelete a magyar katolikusok körében érhető tetten). Kétségtelen tény, hogy az Árpád-házi szentek sorát István király nyitja meg. Sok mindent lehet tudni életéről, viselt cselekedeteiről, s akik fitymálják, igazából azt kérik rajta számon, hogy nem volt tökéletes. Következetesen csak a gyarlóságait emlegetik. De most nem akarok erre kitérni. 2000-ben számos szócikket írtam egy a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia felkérésére készült Jubileumi albumba (amelyet jószerével én szerkesztettem). Ezek egyike a Szent Jobbról szólt. Ezt írtam: Szent István épségben megmaradt jobb keze jelképeket hordozó ereklye. A Hartvik-legendában áll: „István király jobbját méltán kímélte meg a rothadás, hiszen segedelmet nyújtott a szűkölködőknek, megoldotta a rabok bilincseit, zarándokokat ruházott föl.” A jobb kéz a tekintély, a hatalom, a tisztelet jelképe. A Király Isten jobbján ül, az igazak Krisztus jobbján állnak. Jobbra áll az is, aki oltalmaz és segít. A kéz eleve egyik legbeszédesebb szerve az embernek. A kéz általában tevékeny. Óv, véd, elhárít, küzd, dolgozik, áldásra emelkedik, de összekulcsoltan megpihenve imádkozik is. Ezek a tettek szent királyunk életében is erőteljesen jelen voltak. Ezért óvta meg Isten jósága számunkra a felajánló, imádkozó, áldó erőt sugárzó, óvó, küzdő, békejobbot nyújtó kézfejet. Aki Isten nevében uralkodott, méltónak találtatott arra, hogy ökölbe szorított keze őrizze azokat az értékeket, melyeket saját gyermekének, korának, s a mindmáig itt élőknek hirdetett egykor és meghagyott számunkra is. ... [Mi közöm van 1000 év elteltével Szent István ünnepléséhez? Annyi, hogy emberi tartása modellem lehet, amikor fújom a magam szólamát a keresztények kórusában.]
Az album megjelenése óta 15 év telt el. Labuntur anni!
A 15. ZSOLTÁR. ISTEN HÁZÁBAN (Dávid zsoltára.). „Ki időzhet sátradban, Uram, ki lakhat szent hegyeden? Aki bűn nélkül él, a jót teszi, szívében az igazságot forgatja, és a nyelve nem szór rágalmakat. Aki barátjának nem okoz szenvedést, embertársát nem gyalázza, a gonoszt nem veszi sokba, azt tiszteli, ki az Urat féli. Aki nem szegi esküjét, még ha veszt is rajta, pénzét nem adja uzsorakamatra, s nem hagyja magát ártatlanok kárára megvesztegetni. Aki így cselekszik, soha meg nem rendül.” Közöm. Dávid saját szónoki kérdésére meg is válaszol. Sorolja az Isten közelségében való lét feltételeit: bűnnélküliség, jócselekedetek, igazszívűség, a gonoszság kerülése, igazmondás, a korrupció és az uzsora kerülése. Az újszövetség nyelvén ugyanez: Istent az szereti, aki megtartja parancsait. Szereti Őt és felebarátait. Máig ez a zsidó-keresztény norma és életprogram.