Mickey webnaplója

Elindultunk a Kondorosi úthoz, ahol is a fogyás orvosi segítséggel témájú előadás első részét hallgattuk meg. De amíg odaértünk! Az alsórakpart bedugult. Vélem, hogy ugyanez okból a felső is. A part mentén majd egykor haladó villamospálya építése miatt felváltva járható egy-egy sáv az Erzsébet-híd tövében. Kérek mindenkit, hogy kerülje el a budai oldal alsó rakpartját, mert kb. 40 perccel tovább tartott az utunk, mint zavartalan közlekedés mellett. A héten még háromszor meg kell tennünk az utat, autóval.  Ha sikerült mindenkit lebeszélni, megszűnik a dugó, ezért aztán sok autó közlekedhet zavartalanul. De ha túl sok autó közlekedik, akkor a dugó újra beáll, és megint nem tudunk közlekedni.
Mondom feleségnek, ha holnap még 15 perccel korábban indulunk, talán időben odaérünk. (Ha túlon túl hamar érkeznénk, megnézzük a fügefát a Bükköny utcában. A tanfolyam elindult hát.
Nem paelo, de olyasféle.
Nem Atkins-módszer, de olyasféle.
Egyelőre az alapfogalmakat tisztázzuk. Ki miért jött, milyen gyógyszereket szed, mit remél, milyen motivációja, milyen indítékai vannak. Elhatároztuk, hogy végigcsináljuk még egyszer az életben, hátha emberibb alakot öltünk.
Kérdi Dr. A.: Kinek okozott és miféle zűröket, hogy dagadt?
Mondom: Hiába fotóznak a Balatonon. Ami a mellem alatt van, levágom a digitális képekről, mert ami ronda, az ronda.
Mondom: Egy lucullusi vacsora során irigykedve néztem– mellettem ülő – sovány sógoromat. Elhatároztam, hogy én is olyan leszek, mint ő. Akkor veszek valamit magamhoz, amikor ő. Eltelt öt perc. El tíz, én figyelem, mikor vesz már valamit a tálakból ... de semmi.
Megkérdezem hát: L. ennél valamit?
De ő hárít: Kösz, nem vagyok éhes.
Újra megkérdezem: Mit tölthetek?
Mire ő: Kösz, de igazán semmit, nem vagyok szomjas.  
Mindent egybevéve negyedórát bírtam ki mellette koplalva. Aztán feladtam a küzdelmet saját fogyókúrámat illetően. Ám a sóvárgás azóta is bennem motoz. Ezért határoztam (határoztuk) el, hogy benevezünk egy gasztronómia-kutatói alapossággal megtalpalt tanfolyamra. A többit majd meglátjuk, a többit majd gyászoljuk, a többit majd megkoplaljuk. A többit...   
20. ZSOLTÁR. IMA A KIRÁLYÉRT (A karvezetőnek – Dávid zsoltára.) A megpróbáltatás napján hallgasson meg az Úr, védelmezzen meg Jákob Istenének neve! Küldjön neked segítséget szentélyéből és Sionból oltalmazzon téged! Emlékezzék minden áldozatodra, legyen kedves előtte égőáldozatod! Adja meg neked, amit szíved kíván, s váltsa valóra minden tervedet! Akkor majd örülünk győzelmednek, s Istenünk nevében lengetjük zászlóinkat. Az Úr teljesítse minden kérésedet! Most már tudom: Az Úr győzelmet adott fölkentjének, meghallgatta szent egéből, győzelmes jobbjának erejében. Némelyek a harci szekerekben, mások a lovakban bíznak, mi ellenben Urunk, Istenünk nevét hívjuk segítségül. Ők összeestek és a földre rogytak, mi pedig állunk és maradunk. Uram, adj győzelmet a királynak, s hallgass meg bennünket, amely napon hozzád kiáltunk! Közöm. A király minden tevékenységére áldás kérése az Úrtól. Később még fogunk ezzel a megfogalmazással találkozni: Némelyek a harci szekerekben, mások a lovakban bíznak, mi ellenben Urunk, Istenünk nevét hívjuk segítségül. Nagy hit, nagy bizalom mondatja ezeket a szavakat. Simán átültethető saját gyakorlatunkra, csak a mai helyzetekhez kell igazítani a verset.  Ha egy mai „király” együttműködik Istennel, ugyanúgy legyen áldás az ő művükön.