Albertfalva. Ma negyedórával korábban indulunk, lényegesen rövidebb a dugó hossza, marad háromnegyed óránk kezdésig visszaemlékezni arra a tájra, ahol életem első tíz évét töltöttem. Elballagunk a renoválás alatt álló Kábel-strand mellett. Gyerekkoromban építették. Hárman beszélgettünk az épülő strand előtt egy alkalmas betonelemen, amikor mellénk lép egy illetékes. Ti voltatok, akik rász*tatok a medence betonjára!?! Legközelebb a saját tányérotokba sz*jatok! Ezzel ott hagyott bennünket, akik köpni-nyelni nem tudtunk a meglepetéstől.
A Mahunka utcába nem mentünk át, a Bükköny utcát kerestük. Az Albertfalva utcán épült iskolát tatarozzák. Ott kezdtem meg a betűk tanulását, 62 éve. Szemben a Szt. Mihály templom. Ott voltam elsőáldozó. Teész Imre tanítgatott minket. Isten nyugosztalja! A templom előtti padokon ülő gyerekek délután betértek hitoktatásra a templomba. Egy besúgó jelentésben olvasom utóbb, hogy ezért elővették az iskola gondnokát, egy Kucsera nevű illetőt, akit megdorgáltak amiatt, hogy bár látta, hogy mire készülnek a gyerekek, mégse próbálta lebeszélni róla őket. Tovább menve a plébánia épülete. Jobboldalán nyitott lépcső volt. A kertjében fogadtak bennünket, elsőáldozókat némi agapéra, édes süteményre. A ház baloldalának a kerítésébe beépítve egy kőfeszület. Teljesen abban a stílusban készült, mint a Fehérvári úton felállított, ami a Kondorosi úttól kifelé, az azóta lebontott csillag-ház után, de még a Rózsika féle bolt előtt állt az út jobb oldalán. Mi elköltöztünk, egyik tesónk pedig oda, a Bükköny utcába. Az általuk elültetett fügefa óriásira nőtt, lábvastagságú törzset növesztett. Termése ott szárad el rajta, mert senki nem szedi le. Pedig jó ízű gyümölcse van. A mögötte lévő balkon betonját akarta megfúrni az általunk odaküldött szakember. De csak kézi véső állt rendelkezésére. A csaknem üvegkeménységű beton engedett, majd amikor vagy 3 centit haladt befelé a fickó (F. Pista), beletört a lyukba a véső acélcsonkja. „Ettől féltem!” – jelentette ki a mester. Azóta ez a mondat közös kincsünkké lett, ha valami nem úgy sikerül, mint kellene: Ettől féltem.
Ez volt az a lakás, ahol a két komponensű Pilvax pvc-lakk valamiért nem működött. A bekevert massza nem száradt meg. Bátyámék keserves munkával tudták csak eltávolítani a fényes vegyszert. Visszafelé még megmutattam T.-nek az Albertfalva utcai megállónál kialakított parkolót, ahol korábban kispiac működött. Mellette volt a Tűzoltóság, talán ma is megvan. Nincs már meg a közért a Fehérvári úton, (a „faluban” panelházak épültek), sem a mellette lévő gyógyszertár. Valahányszor egy regényben gyógyszertárról olvastam, nekem ez az üzlet jelent meg képzeletemben, a bejárati ajtó nyikorgásával, a patika szagával, a kevert porokkal és ostyákkal, kanalas gyógyszerekkel.
Nos, igen, panelházak épültek, és jól van ez így, mert egyikükben veszünk részt egy színvonalas egészségmegóvó előadássorozaton. Új információk: Két alapvető étrend van. Az egyik általános és szerethetőbb: a szénhidrát alapú, mert gyorsan energiákhoz juttat; a másik kevésbé, de hasznosabb, a zsír-hús alapú; a cukor félrelöki a sejtbe igyekvő C-vitamint; ősszel hajlamosabb az ember a felfúvódásra; az állati tej túl sok növekedési hormonnal bombáz, hozzájárul a csontritkuláshoz; a vitaminokat nemcsak a növények, hanem a húsok (máj is) tartalmazzák és jobban hasznosulnak.
21. ZSOLTÁR. HÁLAÉNEK A KIRÁLYÉRT (A karvezetőnek – Dávid zsoltára.) „Hatalmadnak örül, Uram, a király, és segítséged láttán hangosan ujjong. Teljesítetted szívének kívánságát, nem tagadtad meg tőle ajkának kérését. Eléje siettél üdvözítő áldással, s fejére színarany koronát helyeztél.
Életet kért tőled, s te megadtad neki a napok teljességét mindörökre. Segítségeddel nagy lett a hírneve, fönséggel és dicsőséggel övezted. Áldássá tetted őt minden időkre, s színed előtt örömmel töltötted el. Hiszen a király az Úrban bizakodik, a Magasságbeli kegyelmének erejéből nem fog meginogni. Emeld föl a kezed elleneid ellen, s akik gyűlölnek, azokra sújtson le jobbod! Égjenek, mint a kemence tüzében azon a napon, amelyen arcod megjelenik! Semmisítse meg őket az Úr haragjában, eméssze meg őket a tűz! Töröld el nemzetségüket a földről, s ivadékukat az emberek fiai közül! Bár rosszat forralnak és cselt szőnek ellened, győzni sohasem fognak. Hiszen te mind megfutamítod őket, s nyilaikat arcukba vezényled. Kelj fel, Uram, erőddel, s mi majd ünnepi éneket zengünk hatalmadról!” Közöm. Ha ez csakugyan Dávid imája, akkor a király, akiről szól, csak Saul lehet, aki felkent király volt Dávid fiatalkorában. Bár Saul depresszióra hajló uralkodó, emlékezzünk, Dávid hárfajátékával enyhít kedélyének mélypontján. (Ahányszor csak rátört Saulra az Isten lelke, Dávid fogta a hárfát és játszott. Ilyenkor Saul megnyugodott és jobban lett, és a gonosz lélek odébbállt. (1Sám 17,23) Ha magáról imádkozott Dávid, akkor hálát adott az Úr különleges szeretete miatt. De ha agáért, ha Saulért szólt a dicsért, a mindenkori vezetőért alkalmas imát ír le a szerző.
2015.08.25. 12:54 emmausz
Korok, emlékek
Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
https://emmausz.blog.hu/api/trackback/id/tr157732948
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
Utolsó kommentek