Kész a kommentár. Kopnak a feladatok. Kopunk mi is ketten, a hús-zsír diéta máris érezteti hatását. Reggel végignézve ismerőseinken Tóninak, Áginak, Gabinak (ő nem volt ott) kapásból szólhatnánk, hogy térüljenek, forduljanak, s megváltozik az életminőségük. De vajon lenne-e elég hitük hozzá, hogy a társadalmilag elfogadott ételpiramist felborítsák. Vállalnák-e azt, hogy úgy étkezzenek, mint egy prémvadász, egy rénszarvas pásztor, egy természeti nép tagja, aki gondozott állatai húsán él, s forrásvizet iszik hozzá?
Mi hozzáfogtunk.
Lecseréljük fagyasztónk, hűtőszekrényünk élelmiszereit az új medicina szerintiekre. Szénhidrogénjeinket, tejtermékeinket nyers, füstölt, sózott húsokra-zsírokra, rengeteg tojásra és mindig elérhető töpörtyűre, ami csemege, ha nem bírunk magunkkal.
Nincs fagyi, nincs üdítő ital, némi gyümölcs van és máj a benne tárolt rengeteg vitaminnal.
Cukor nincs, liszt nincs, kenyér nincs, csoki alig, gyökérnövények többféle,
krumpli nincs, rizs nincs, bab sincs, borsó sincs és lencse sincs.
Senkit nem akarok cukkolni, de cukkini van, némi sárgarépa, retek, uborka, hagyma, s fűszerek számolatlanul.
Egészségünkre.
A ti egészségetekre is.
Akit a részletek érdekelnek: paleomedicina.com összegezi a meztelen igazságot: Az ember szervezete egyelőre és még mindig kínlódik a szénhidrát alapú emésztéssel. Évezredek tapasztalata is kevés volt ahhoz, hogy átálljon a gabonafélék jó hatású megemésztésére és beépítésére. Így hát gyakran és fölöslegesen betegszik meg egy csomó nyavalyában. Pedig megúszhatná. Nem tudok jobbat, mint felajánlani: 
Ússzunk együtt!   
24. ZSOLTÁR. BEVONULÁS A SZENTÉLYBE (Dávid zsoltára.) „Az Úré a föld és ami betölti, a földkerekség és minden lakója. Ő alapozta tengerekre, és megerősítette a vizek fölött. Ki mehet föl az Úr hegyére? Ki állhat az ő szent helyén? Akinek a keze tiszta és ártatlan a szíve, akinek az esze nem csaláson jár, s aki nem esküszik hamisan. Az Úr az ilyet áldja meg, Istenétől, gyámolától megkapja jutalmát. Ez lesz a sorsa a népnek, amely őt keresi, amely a te arcodat keresi, Jákob Istene. Emeljétek föl fejeteket, kapuk, ősi kapuszárnyak, táruljatok, hadd vonuljon be a dicsőség királya! Ki a dicsőség királya? Az Úr, a hatalmas és erős. Az Úr, a harcban verhetetlen. Emeljétek föl fejeteket, kapuk, ősi kapuszárnyak, táruljatok, hadd vonuljon be a dicsőség királya! Ki ez a dicsőség királya? A Seregek Ura a dicsőség királya.” Közöm. Bennem egyfajta szent révület képét idézve szólalnak meg ezek a felhorkanások, költői kérdések: Ki a dicsőség királya? Ki állhat az ő szent helyén? Dávid kifejti, ki is Jahve. A hatalmas és erős, a harcban verhetetlen. Ki állhat szent helyén? A tisztakezű, az ártatlanszívű, az egyenes gondolkozású. Röviden: az igaz. Az Újszövetség nyelvén: a szent. Az ilyet áldja meg az Úr. Hozzáteszem, erre az életre hív a jó Pásztor. Kövessük őt.