Mickey webnaplója

Reggeli a szokásos, nagyjából ham and eggs. Kettőnknek három tojásból. (Kenyér nélkül ez is bőven elég.) Italt is ittunk, Tücsi teát, én vízzel-mézzel folyó feketekávét. Közben elmeséltem neki, hogy az éjjel kerestem hatezer forintot. Hogy hogyan? Azt úgy, hogy többek között azt álmodtam, hogy egy ifjúsági táborban leledzek. (Ifjúsági? Én, 69?) Igen, azt álmodtam, hogy  ott vagyok, vagyunk. Fiúk-lányok vegyest. Este van, lefekvéshez készülődünk, kb. olyan összevisszaságban, mint a Keleti pu-nál a menekültek. Csakhogy mi egy zsúfolt szobában tértünk aludni. Ahogy kirúgom egyenesre hálózsákomat, a szemközti dexion-salgó-polcról lehömbölödik egy hasas váza, és a padlóra érve hangos pukkanással apróra törik. Azonnal ott terem a gölöncsérlány, és előadja, hogy nagyon sajnálja a vázát, merthogy ő készítette, és ha csak azt nézi, hogy a máz, a díszek, s miegyéb hatezer forintjába került, már az is jókora kár. Jó-jó, nyugtatgatom a fazekasicát, a művészi produkciót nem tudom, nem is akarom megfizetni, de az anyag ellenértékét igen. Itt van a tárcám. Mindjárt kiveszem a 6000 Ft-ot. A mozdulatra felébredtem, és látom, hogy megszűnt a zsúfoltság, csak ketten alszunk a szobában, odakint pedig csendes eső neszez. Akkor hát nincs hálózsák, nincs zsufi, nincs állvány, nincs váza, nincs senkinek kára, nyugodtan alhatok tovább. Persze azonnal beugrik a hozzá társítható régi vicc. Arisztid és Tasziló találkoznak. Azt mondja Tasziló a barátjának: Képzeld öhegem, futottam a villamos után, de nem éhtem el. Így gyalog mentem dolgozni és megtakahítottam egy fohintot. Mire Arisztid: Nagy szamáh vagy te, Tasziló! Taxi után kellett volna szaladnod, akkoh 120 fohintot takahíthattál volna meg... 1 Ft, 120 Ft?
Mondom, hogy régi vicc!!!
Ám álmomnak van egy elgondolkoztató hozadéka is. Képzeljük el, hogy nem a rossz álom és ébrenlét, hanem a földi élet és a túlvilági élet határmezsgyéjén történik hasonló. A földön ettem, amit ettem, tettem, amit tettem, tettek velem, amit tettek, éltem, ahogy tudtam, volt benne jó is, volt benne rossz is. Aztán áttranszponáltatok Kháron ladikján a túlpartra, és szembesülök azzal, hogy immár minden jó, minden harmonikus, minden érzékem harmóniát jelez, mindenhonnan áradó szeretet légköre vesz körbe. Egy ilyen váltás nagyon nekem való. Még akkor is, ha egyáltalán nem sürgetem.
32. ZSOL TÁR (Tanító költemény – Dávidtól.) Boldog, akinek a bűne megbocsátva, akinek be van födve gonoszsága. Boldog az ember, akinek az Úr nem tartja számon vétkét, akinek lelkében nem lakik álnokság. Ameddig hallgattam, velőmig sorvadoztam, sóhajtozásomnak nem volt vége. Kezed súlyosan rám nehezedett nappal és éjjel. Szívem olyan volt, mint a föld a tűző napon. De akkor megvallottam neked bűnömet, nem rejtegettem tovább vétkemet. Így szóltam: „Az Úrhoz megyek és megvallom gonoszságomat!” S te eltörölted adósságom, megbocsátottad bűnömet. Ezért imádkozzék hozzád minden igaz, a szorongattatás idején! Hiába tör be a vizek áradata, nem éri el. Te vagy menedékem, megmentesz a félelemtől, s körülveszel a szabadulás dalaival. Értelmet adok neked, megtanítalak az útra, amelyen járnod kell. Tanácsot adok neked, s szemem rajtad nyugszik: Ne legyetek olyanok, mint a ló és öszvér, értelem híján, úgyhogy kedvük ellenére fékkel és kantárral kell őket kényszeríteni, [különben nem közelednek]! A bűnöst sokféle szenvedés éri, de aki az Úrban remél, azt fenntartja irgalma. Vigadjatok az Úrban igazak és örüljetek, ujjongjatok mindnyájan, tiszta szívűek! Közöm. Nem az első és nem is az utolsó ima, amelynek alanya változik. Mintegy ugrál ide-oda. A zsoltár középpontjában az alázatos bűnbevallás áll, mely Dávid szerint elégséges ahhoz, hogy visszakapcsoljon az isteni vérkeringésbe. A megtérés, tudjuk, ennél több. Kell hozzá egy elszánás arra, hogy soha többé... hogy bűnös múltunkkal szakítunk, és az igazak (szentek) életét kíséreljük meg élni. A szó magyarázza önmagát. A megtérés visszatérés a krisztusi útra. (Ószöv.-ben az igazak útjára). Azt jelenti, hogy eddig elcsellengtünk, de ezután már nem tesszük. Istenhez akarunk tartozni.