Mickey webnaplója

Álmomban már ki tudja, hányadszor lopják el az autónkat.
Nem igazán tudom, hogy miért ismétlődnek ezek az álmok, de tény.
Ma éjjel is úgy jártam álmomban, mint Füles a Micimackóban.
„Itt állt a kunyhóm, és most nincs itt semmi.”
Leparkoltam a Zaránd utcában, és most nincs ott az autó.
Mint már annyiszor, most is a felébredés hozta a megoldást.
A kocsi az Őrlő köz elején áll, nem lopta el senki.
Meg kell védenem az álmomat, mert jó is történt benne.
Ráfeküdtem a levegőre, és kb. egy méter magasan repültem a föld felett egy hosszú lejtős utcán lefelé.
Volt nekünk egy egyházfink (már régen meghalt). Ő biciklizett ugyanabban az utcában, és én repülve lehagytam.
Nagyon elcsodálkozott eme képességemen.
Felébredve kikászálódtam az ágyból, és nem éreztem könnyűnek magamat.
Hogy is repülhetne egy mázsás ember?  
***
Tegnap beszélgettünk a könyvekről, olvasásról. Arról, hogy kit olvasok mindig szívesen.
Nekem Mark Twain neve ugrott be elsőnek. Szeretem történetei fordulatosságát, meg-megcsillanó humorát, mesélőkészségét.  
Az is előjött, hogy fel tudom-e idézni egy-egy könyv első mondatát?
Megint csak Twain könyve jut eszembe elsőnek, a Tom Sawyer kalandjai. Így indul:
- Tom.
Semmi válasz.
- Tom!
Semmi válasz.
Igaz, hogy a Biblia első mondata is beugorhatott volna.
Kezdetben Isten megteremtette az eget és a földet…
***
Ha könyvet írnék, címe  lehetne: A világ legszebb könyvem.