Mickey webnaplója

A Modern idők c. filmben Chaplin szerepe szerint futószalag mellett álló szerelő, aki egész nap ugyanazt a mozdulatot végzi. Az elé kerülő szerkezet két csavarját a jobbjában és baljában tartott villáskulcsokkal meghúzza, kettőt csavar rajtuk. A műszak végén távozó szerelő hazafelé ballag. Meglát egy esőcsatornát, amelynek pántját, két csavar rögzíti. Emberünk odalép és kettőt húz rajta. Majd megjelenik előtte egy alak télikabátban. A kabát dragonyát díszítő két gombhoz lép a szerelő és rutinos mozdulattal kettőt teker rajta képzeletbeli villáskulcsával. Kérem szépen, a megszokás, a rutin, az ismétlődő mozdulatok.
Azon kapom rajta magamat, hogy a misén fel akarok állni a prefáció elején. Ezt teszi egész Nyugat-Európa, ezt teszik a jezsuiták (sokáig kint éltek), és én ugye ott dolgoztam. De mikor!!! Utoljára öt éve. És nyugtalan mozdulatot teszek, amikor a prefációhoz ér a pap a szövegben, mert korábban tíz évig itt naponta felálltunk.
Ugyancsak öt éve szerelték át a konyhánkat, cserélték le ott és a toilette-ben a vizes berendezéseket. Korábban a WC-ben balra szemmagasságban lógott a lehúzó. Az új megoldás: magán az öblítőtartályon elhelyezett nyomógomb. Öt éve annak is, hogy a csere megtörtént. Néha mégis balra akarok nyúlni szemmagasságba...!
Pavlov óta néven tudjuk nevezni ezeket a berögződéseket.
37. ZSOLTÁR. (ízelítő) AZ IGAZ ÉS A BŰNÖS SORSA (Dávidtól.) Ne haragudj azokra, akik rosszat tesznek, ne irigyeld a gonosztevőket... Ajánld utadat az Úrnak, remélj benne, s ő irányít majd... Nyugodj meg az Úrban és remélj benne! Ne haragudj arra, kinek siker kíséri útját, az emberre, aki gonoszságot művel, hogy elpusztítsa a szegényt és a gyengét. Hagyd el a haragot és ne méltatlankodj, föl ne gerjedj, ... akik az Úrban bíznak, birtokolják a földet... Az istentelen kölcsönkér, s nem adja meg, a jó megértéssel telve ajándékoz... Ha megbotlik is, nem esik el, mert az Úr megfogja kezét... Hagyd el a rosszat és tedd a jót, akkor megmaradsz mindörökre... Bízzál az Úrban és kövesd az útját... Közöm. Hosszú zsoltár, gondolatainak ismétlésével, át- és átfogalmazásával. Dávid mintha nem is az Úrhoz, hanem felebarátaihoz szólna, és élete tapasztalatait összegezné és adná át nekik. Hangvétele kicsit Kölcsey Parainesisére emlékeztet. Korai megfogalmazása annak, amit majd Jézus sorol a boldogságmondások kötött (a szelídek birtokolják a földet), s újra előbukkan, amit majd Pál is javall: Hagyd el a rosszat és tedd a jót. Ami feltűnik még, hogy szentekről (igazak) és gonoszokról beszél. Az emberben a kétféle indíttatás egyaránt megvan. Mi is olyanok vagyunk, mint a Mester által emlegetett Boanergészek (a mennydörgés fiai). Tanítványai, akik utóbb szentté lettek, egyszer azt javasolták a Mesternek, hogy küldje a mennykövet azokra a falusiakra, akik nem fogadták be őket éjszakára. Igaza van az indián mesének. Mindenkiben lakik egy farkas és egy bárány. Az marad életben, amelyiket tápláljuk.