Mickey webnaplója

Reggel találtam fiunk emailjában ezt a hivatkozást: http://pinkzebra.cafeblog.hu/2015/09/12/itt-a-magyar-magyar-szotar/. A pinkzebra.cafeblog kísérletet tesz arra, hogy ha nem is történeteket szedjen össze, mint magam szerettem volna, de legalább olyan szavakat, amelyek hangalakja tájanként eltérnek egymástól, és a köznyelvtől is. Az általuk összeszedett anyag rettenetesen kevés, bár demo-nak megfelel.
Ott érintkezik a tájnyelv és a saját tapasztalatom, hogy vannak egyéb érdekességek is a köznyelv alakítására vonatkozóan. Korábbról ismert a migráns – vándorló, úton levő –, de csak, mint tőlünk idegen fogalom. Migránsok a vándorcigányok, a háború menekültjei stb. Azok, akik egyik helyről a másikra törekednek: pl. menekülttáborokba. Mára ide értek. Mo. határai jól-rosszul izolálva (hogy hogyan vizsgázik ez a határvédelem, a jövő zenéje. Két kérdés azonnal felmerül. Akik joggal lépnek be az országba, mi lesz a sorsuk? Akiket a határon visszautasítunk, azok belépettnek vagy be se lépettnek tekintendők? Már érkezett szerb morgolódás a toloncegyezmény értelmezését érintően.
De most vissza a nyelvhez. A nap szava – Balázs Géza nyelvész figyelmébe ajánlom – a gyoda. Tegnap óta tudom, hogy nem szleng, hanem egy műszaki kifejezés. A gyoda a pengésdrót. A gyoda mozaikszó: gyors telepítésű drótakadály. (Nem fogok már hülyén meghalni.) Ha visszagondolok, mennyivel könnyebb volt az életünk gyoda nélkül.   
És újra meg kell rántanom csapongó fantáziám zabláját. Hó-ha, megállás.
Nemcsak tájszavak élnek hazánkban és szerte a világon, hanem a külföldön dolgozók által becipelt szavak is. Magam ilyenekkel szembesültem: Rómában élő, onnan hazaérkező munkatársam máig emleget ilyen szavakat: Majd aggiornálod, azaz majd napra késszé teszed, rekuperálod, azaz a (lapzárta miatti) túlórádat majd lecsúsztatod. A beeene (jó) is magyar szóvá lett? Molto bene: nagyon jó.
Lehet, hogy ezek nem mennek át soha a köztudatba: de mások meg igen: pl. a zene tele van olasz szófordulatokkal: a piu mosso-tól kezdve a fortisszimóig, a staccato játékmódtól a vibratóig, a pianótól a decrescendóig, a bel cantóig se vége, se hossza az általunk is használt szakszavaknak.  
44. ZSOLTÁR. (Ízelítő) AZ ÜLDÖZÖTT NÉP PANASZA (A karvezetőnek – Korach fiainak tanítókölteménye.) Isten, atyáinknak... nem a saját karjuk szerezte a győzelmet. A te jobbod volt az, hatalmas karod, s fényességes arcod, mert szeretted őket... Nem íjamban bíztam, a kard nem menthetett meg, te szereztél győzelmet az ellenség felett, te semmisítetted meg azokat, akik gyűlöltek bennünket. Minden időben Istennel dicsekedtünk, mindenkor a te neved dicsőítettük. De most elvetettél, megaláztál minket... szétszórtál bennünket a pogányok közé... gúny tárgyává tettél, nevetséges példává ... szidnak és átkoznak ellenségeim és támadóim. Ez mind ránk tört, s mégsem feledtünk el, szövetségedet nem szegtük meg... Uram, kelj föl és ... siess segítségünkre, irgalmasságodban szabadíts meg minket! Közöm. Az antropomorf istenkép imája. Isten karja segítette a zsidókat győzelemre, ezért kérik, hogy nyissa meg fülét és hallgassa meg kérésüket. Apellálnak Ábrahámnak a vele kötött szerződésére, kérik, hogy „siessen” és szabadítsa meg őket a babiloni fogságból. Utóbb kérésük meghallgatásra talált. Ha minden kegyelem, akkor kegyelem a fogság és kegyelem a szabadulás. Kegyelem a hírnév és kegyelem a névtelenség. Kegyelem az egészség és a betegség, a születés és a halál, a közösségi lét és a magány. Jól jegyezzük meg: Isten gyengítetlenül szeret mindnyájunkat: a börtönőrt, a rabot, a szomszédot, minket, a különféle nemzeteket.