Mickey webnaplója

Más végigjárja az országos kéktúra útvonalát, felmászik a Mont Blancra, elvégzi a Szent Jakab-zarándokutat, én meg örülök, hogy a patak partján lesétálok a Dunához, aztán eldöntöm, hogy északra vagy délre induljak-e a part mentén. Mindkettő változatos kalandot ígér, mert nem egyforma a vízállás, nem egyforma az időjárás, nem egyformák a körülmények, így hát csaknem megunhatatlan. Most délnek vettem az utat, itt nincs sóder, de van elnagyolt simaságú sziklákból összeragasztott mart (merthogy eléggé meredek a rézsű). A teteje nagyjából vízszintes, gyaloglásra alkalmas. Innen belátni a Graphisoft épülettömbjeire, az általam csak Fiastyúknak nevezett kúpos tetejű körépületekre. Az Óbudai-sziget ilyen alacsony vízállás mellett megnövekszik, s a budai Duna-ág alighanem gázlóhoz hasonlít. (Nem fogom megkísérelni az átkelést a szigetre.) Út közben találkoztam a sakkozók szoborcsoporttal. Most más megvilágítást kaptak, ezért lefényképeztem, miként a „Fiastyúkot” is és néhány felújított épületet. Ugyancsak néhány állatot, növényt, egy 11 kutyát terelgető hölgyet. Szerencsére a szigeten jártak. Elhaladt mellettem egy öltönyös fiatalember. Olyan illatfelhőt hagyott maga után, mint az olaszok Rómában. Bevágta magát nagy vW-jébe, és elhajtott. Utóbb én haladtam el egy kutyasétáltató nő mellett, aki szelfik sorát készítette saját arcáról. Ő is illatárt hagyott maga mögött. A korábbi egy helyett a vasúti töltést két helyen fúrták át. Egyik még nem használható, de a későbbiekben alighanem két-kétsávos út fölött emelkedő vasúti híd, a másik a régi helyén található, de rézsútosan halad át a vasút alatt. Okosan. Sokkal könnyebb az autók kanyarodása mindkét irányból, mint a korábbi.
Ehhez az átjáróhoz készítettek mobilgátat, amelyet illesztési próba után elbontottak. Most csak betonba ágyazott gumilapok emlékeztetnek rá, hogy itt fog emelkedni a gát, ha a szükség megkívánja. Útvonalam nagyjából egy körsétát tett lehetővé mostanra kellemes vénasszonyok nyarától és derűs időtől övezve.
64. ZSOLTÁR. A RÁGALMAZÓK BŰNHŐDÉSE (A karvezetőnek – Dávid zsoltára) Halld meg a szavam, Istenem, hozzád száll panaszom! Őrizd meg életem, hogy ne féljek az ellenségtől! Oltalmazz a gonoszok hadától, az elvetemültek tomboló dühétől! Nyelvüket, mint a kardot, élezik, keserű szavukat ontják, mint a mérges nyilat, hogy rejtekükből eltalálják az ártatlant, és arcátlanul gyorsan leterítsék. Eljegyezték magukat a gonoszsággal, arról töprengenek, hogyan vessenek tőrt. Így szólnak: „Ki lát bennünket? Titkos útjainkat ki tekinti át?” Átlátja az, aki ismeri az ember bensejét, a kifürkészhetetlen szívet. Isten saját nyilaival találja el őket, és váratlanul üt sebet rajtuk. Nyelvük miatt veszíti el őket, s mind, akik ezt látják, csóválják fejüket. Félelem tölt el mindenkit, hirdetik Isten műveit, és tetteit megértik. Az igaz az Úrban örül, nála talál menedéket; a tiszta szívűek mind dicsekedhetnek. Közöm. Ami engem eltalált, azt döntöttem meg. Még rövidebbre fogom: Oltalmazz, hogy ne féljek az ellenségtől! Rejtekükből arcátlanul gyorsan leterítik az ártatlant. De Isten váratlanul sebet üt rajtuk. Az igaz az Úrnál talál menedéket. A bátorság kiveszőben, az értékek védelmének fontossága is. Az általam nagyra becsült idős pap, Futó Károly mégis optimista gondolatával zárom posztomat. Fejből idézem, lehet, hogy nem pontosan ezekkel a szavakkal, de kb. ezt mondta: Egyedül Krisztus tudja megmenteni a világot, és ő meg is fogja tenni.