A gyermekszáj F. Z.-tól ered. Mivel ő is fiú, kisgyerekként keresett és talált alkalmas botot, amire a szülei vélhetően megjegyezték, hogy addig kalimpálsz, ameddig balesetet nem okozol. A lényeg a lényeg, hogy azóta néhány gyerekfelnőtt, s akárkinél meglátom a botot, azonnal beugrik a láttató botkalimpa szó. Saját fiamnak is volt botkalimpája. Vele terelgette a hullámokat a Dunán, törte a jeget, ha volt a part mentén, s birizgálta a sódert. Sokat lejártunk a Római partra. egy alkalommal egy méretes, többször használatos botkalimpa volt nála, ami valahogy elrepült, bele a vízbe. A Duna tette a magáét, sodorta, s a botkalimpa egyre messzebb került tőlünk. A fiú kérdőleg néz rám. Értettem a gondját. nagyobb köveket kezdtem a bot túlsó felére dobálni, s a víz hullámzása csakhamar kifelé hozta a botot. Majd kihalásztam, papírzsebkendővel leszárítottam egy tenyérnyi helyen, hogy megfoghassa tulajdonosa. Igazán sikerült örömet szerezni neki. Én meg úgy kihúztam magamat, mint Varga Domokos, amikor életveszélyes fáramászás után lehozta a vékony ágakon elakadó léggömböt gyerekeinek.
***
Rendszeresen olvasom a pápa hosszú enciklikáját a környezetvédelemről. A 47. pontban többek között ezt írja (Az itt következőket nem teszem idézőjelbe, mert csak vázlatosan idézem): A digitális világ dinamikái ...nem segítik elő az embert, hogy megfontoltan éljen, mélyen gondolkodjon, önzetlenül szeressen... Az információáradat zajával szétszórttá tesz. Igazi bölcsességet nem lehet elérni adatok puszta felhalmozásával... A másokkal való kapcsolatok helyét az internet veszi át... lehetővé téve, hogy tetszésünk szerint válasszunk ki vagy töröljünk kapcsolatokat,... mesterséges érzelmek születnek,  s több közünk lesz a készülékhez és képernyőhöz, mint az emberekhez, természethez... Gátolnak, hogy közvetlen kapcsolatba kerüljünk a másik személy szorongásával, örömével, bonyolultságával. A termékek kínálatával együtt a személyközi kapcsolatokban mély, elégedetlenség, vagy káros elszigetelődés alakul ki. (És ez az enciklika 246 pontnak csak az egyike!) A kritika jogos. Magamnak is mondom: Kell egy kis kimoccanás, egy kis párbeszéd stb.
67. ZSOLTÁR. ARATÁSI HÁLAÉNEK (A karvezetőnek, húros hangszerre – zsoltár, ének) Isten legyen irgalmas hozzánk, áldjon meg minket és ragyogtassa fel arcát fölöttünk, hogy megismerjük útját a földön, és minden nép körében üdvösségét! Magasztaljanak a népek, Istenünk, minden nemzet dicsőítsen téged! Minden törzs örüljön és ujjongjon, hisz te igazságosan ítéled meg a földet. Méltányosan ítélkezel a népek fölött, kormányozol minden törzset a földön. Magasztaljanak a népek, Istenünk, minden nép dicsőítsen téged! A föld megadta gyümölcsét, Isten, a mi Istenünk megáldott minket. Isten adja ránk áldását, félje őt a föld minden határa! Közöm. Egy gondolatot emelek ki: a föld megadta gyümölcsét. Ez így van. A háborúk utáni nyomorúságok közepette is van remény és ez a remény adja az erőt, hogy hihetetlen gyorsasággal magához tud térni egy ország, ha nem szipolyozzák ki az utolsó garasát is. Így vagyunk teremtve. Ha van előttünk közös cél, minden megy, mint a karikacsapás, de ha meghasonlottak vagyunk, csak magos Déva vára épül. Kit raktak nappal leomlott éjjel. Azért egy szót a zsoltár hangvételéről. Az istenfélelem a bölcsesség kezdete. Ez a magatartás ma is működik, ez az észjárás átsugárzik a rövid imán.