Mickey webnaplója

Nagy változás állt be életünkben. Mától kezdve mindketten alapvetően ingyen utazhatunk az országon belül mind a helyi, mind a helyközi tömegközlekedési eszközökön, ha figyelmen kívül hagyjuk azt, hogy számos járaton pótdíjat szednek. Mindenesetre nem kell gatyázni azon, hogy fél árat fizessen egyikünk, vagy korlátozott számú utazáshoz 90%-os kedvezményt vegyen igénybe. Tücsi évfordulójának megünnepléséhez mély levegőt vettünk és korábban hozzáfogtunk. Először akkor, amikor feleség kijelentette, hogy nem szükséges semmiféle meglepetés, mert ő már a Scholltól megrendelt egy elektromos ketyerét. Aztán telt-múlt az idő, s mivel sok húst kell párolnunk, sütnünk, elhatároztatott, hogy megrendel egy méretes kuktafazekat. Mondom neki, hogy ez névnapodra is. Mire ő: Mivel ketten eszünk a benne főtt ételből, a te születésnapodra is.
Ebben maradtunk.
Egy nap Levente elővarázsolt a háta mögül egy lilás színű csokrot. talán még nem nevesítette, csak hozta örömmel ajándékba. Majd vasárnap öccsétől kapott egy vegyes virágcsokrot, s tegnap Levente és szülei hoztak egy szépséges cserepes fokföldi ibolyát. Kérdeztem tőle, hogy vásároljak-e én is immár egy negyedik csokrot. Ő tiltakozott, amit szívesen vettem.
Inkább készítettem egy paleo-ketogén tortát. Zsírba mártott töpörtyűket ragasztottam egy porcelántálra. A töpörtyűk 65-ös számot formáztak. A számok „hasába” leragasztottam egy-egy hengeres extrudált kukoricapelyhet. Így kaptunk két gyertyát. A gyertyák közepébe szúrt gyufaszálakból lett a kanóc. Egy harmadik gyufával könnyen meggyulladt a beleszúrt kettő, amit már csak el kellett fújnia az ünnepeltnek.
Ezzel persze nincs vége. Az újabb paleo-tortát Elvi készítette. Ebbe immár hagyományosnak számító számokat formázó gyertyák kerültek. Újabb fújás, újabb siker, újabb hedonizálás. Mondanom se kell, hogy zömmel húskészítmények kerültek az ünnepi asztalra. Aki tehette, evett hozzá kenyeret, ivott mellé sört.
70. ZSOLTÁR. IMA SZÜKSÉG IDEJÉRE (A karvezetőnek – Dávidtól, emlékezetül) Istenem, irgalmadban ments meg, siess, Uram, segítségemre! Valljanak szégyent és piruljanak gyalázatukban, akik életemre törnek! Szégyenkezve hátráljanak, akik örülnek bajomon! Hátráljanak megszégyenülve, akik így gúnyolnak: „Úgy kell neki!” De ujjongjanak és örüljenek benned mind, akik hűségesen keresnek téged! Hirdessék mindig, hogy nagy az Isten, mindnyájan, kik várják az üdvösségedet! De én nyomorult és szegény vagyok. Istenem, siess hozzám! Te vagy segítőm és szabadítóm, ne késsél tovább, Uram! Közöm. Röpimaként hat sok hosszú zsoltár mellett és között. Szükség van az ilyenekre is. Az ember társait se mindig áltatja félórás kiselőadásokkal. Olykor elég egy-egy fontos/kedves/találó/alkalomhoz illő stb. szó.
Nézzük, Dávid megfogalmazását. Istenem - ments meg - ellenségeim hátráljanak - a hűségesek ujjongjanak – hirdessenek - nyomorult vagyok - te ne késsél, Uram! Ne feledjük, az anya a csecsemő gőgicsélését is megérti.  Hogyne értene minket félszavakból Isten?