Nem véletlen, hogy vagy 10 éve terveztem megvenni A magyar nyelv szóvégmutató szótárát. Néhány éve sikerült. Ha valakit érdekelnek a szógyökök, szótövek, engem érdekelnek a szóvégek is, nem mintha rímeket keresnék nem létező verseimhez.
Nézzük csak? Mit kap, aki a szógyököket vizsgálja. Azt, hogy némelyik pusztán egy hangzóból áll. Itt van pl. az eszik ige. Nézzük, a végződések elhagyása után mi marad. Eszem, ettem, enni fogok, egyek, ennék, ehetek, egyek? eddegélek, evett, emésztek, emlő, evés... Ugye a szótő, a gyök egy db e-hangzó.
Ugyanez a helyzet az ivással is. iszom, ittam, innék, igyak, ihatok, igyak? iddogálok, ittam, ivászat... Ugye a szótő, a gyök jelen esetben az i-hangzó. Sok igével el lehet szórakozni. De most elhagyom a szótövek kérdését.
Inkább a szóvégződésekkel játszom, mert igen nagy változatosságot mutatnak, és alkalmasak egy kis agytornára is akár.
Nem terveztem, hogy erről írok, csak úgy adódott, hogy az -ülés szóvégre rácsodálkoztam.
Miért is? Mert kancsal értelmet kaphat a szó az üléssel kombinálva. Nézzük, hogyan?
vitaülés – olyan ülés, melynek használatára vonatkozóan megoszlik az érdekeltek véleménye
rövidülés – könnyű róla lecsúszni
rendülés – szerzetesek találkozója
zendülés – a zend népcsoport találkozója
üdülés – amennyiben az üd ünnep jelentésű, akkor ünnepi ülést takar a szó
szűkülés – az a folyamat, melynek során a szék összement, s szűk üléssé lett
lehetetlenülés – talán nem is ülés, csak jobb időkben volt az
lovaglóülés – mi más lenne, mint a nyereg
település – az elemlámpában az elemek helye
szelepülés – nem is magyarázom. Hely, ahová a szelepet beágyazzák.
repülés – alighanem a vadászgép katapultja
hegedülés – felfekvés esetére kialakított gyógyülés
épülés – minden új szék, trón, fotel
derülés – német szék
tömörülés – bélelő anyaggal megtömött puff
becsülés – nagypapa becsben tartott karosszéke
sebesülés – kárpitos munkájára szoruló ülőalkalmatosság
egyesülés – a tömegközlekedési eszközökön található a kettős ülések mellett
érvényesülés – helyjegyed biztosítja
kisülés – gyerekszék
közösülés – minden kanapé
termékenyülés – meg se próbálom kitalálni, hogy ez mi fán terem
díszülés – elefántcsont lábú aranytrónus
De most felállok. Elegem van az ülésből.   
79. ZSOLTÁR. (részletek) A NÉP GYÁSZÉNEKE (Aszaf zsoltára) Uram, pogányok törtek be örökségedbe, szent templomodat meggyalázták. Jeruzsálemet romhalmazzá tették... Meddig még Uram? Örökre haragudni akarsz? ... Öntsd ki haragod a pogányokra, akik nem ismernek, az országokra, amelyek neved nem tisztelik... Neved dicsőségéért ments meg minket, Istenünk, szabadítónk! Bocsásd meg, Urunk, bűneinket, ments meg minket a nevedért! Miért mondják a pogányok: „Hol van hát Istenük?” Szemük előtt legyen nyilvánvaló bosszúd a pogányokon, szolgáid véréért, amit kiontottak... stb, stb. mi pedig... magasztalni fogunk mindörökké, s nemzedékről nemzedékre hirdetjük dicsőségedet.  Közöm. Aszaf itt sem tud átlépni saját árnyékán. Meggyaláztak, taposd el őket, s hirdetjük dicsőségedet. Ez a visszatérő képlet. Van benne kapcsolat Istennel, gyermeki elképzelés a jó Isten minket óvó kezéről. Féltékenység: Nehogy mások is részesedjenek az áldásokból. A mi korunk is jól teszi, ha az Istenhez fűző kapcsolatépítést folytatja. Értelmesebbet nem is tehet. De a kizárólagosságon át kell tudni lépni. Isten nem személyválogató.