Mickey webnaplója

Papp Jancsi, a poénlövő szerint, ha harmincat mondtál volna, tudnék egy jó viccet.
Nos, legyen.
– Mennyi? – kérdezi egy hang a hajó  fedélzetéről.
– Harminc – jön valahonnan alulról a válasz.
– Mi harminc? – értetlenkedik a felső hang.
– Mi mennyi? – replikáz újra az alsó.
Most váltsunk.
– Húsz – mondom én.
– Mi húsz? – kérdezheted te.
– Egyik lányunk ma ennyi éve házas – válaszolom én.
Az úgy volt, hogy a lány egy intézményben megismerkedett a fiúval. Az intézményvezetőnek jó oka volt rá, hogy ez a kapcsolat ne erősödjön. Így titokban találkoztak (pl. a fiú szobájában). Ám jött a közösség vezetője. Mi mást tehettek, meglapultak az ágy alatt. Lélegzetvisszafojtva várták annak távozását. Ám ő nem siette el. Kinyitotta a fiú asztalfiókját és szabályos detektívmunkába kezdett. A fiú a lány fülébe súgta: – Megölöm. Végül is a főnök úr életben maradt. A lány elhagyta az intézményt. Hazajött. Egy idő elteltével megjelent a fiú – sose felejtem el – vékony tiroli kabátkában. Stoppal, vonattal, taxival tette meg a sok-sok kilométert. Fáradtnak látszott és fázott, mert böjtös szelek fújtak, és havazni is kezdett. Teltek-múltak a napok. Egy alkalommal előttem szálltak le a HÉV-ről s vágtak át a réten egymás kezét fogva. Minden porcikámmal tudtam, hogy ebből a harmóniából házasság lesz.  
A fiú nálunk töltött egy időt, majd előadta abbeli szándékát, hogy szeretné feleségül venni lányunkat. Mint fogalmazták ketten, úgy döntöttünk, hogy házasságra lépünk egymással. Mondom nekik: jól döntöttetek. A fiú ezután hazatért, a lány itthon maradt. Majd elköltözött a fiúhoz, hogy előkészítsék az esküvőt. Egyetemre jártak mindketten. Októberben, ezen a napon házastársakká lettek. Ez éppen húsz éve történt.
Eheu fugaces, Posthume, Posthume labuntur anni.   
Hosszan tartó szép ívű közös életet kívánok kettejüknek négy gyermekükkel egyetemben, hogy házasként megláthassák gyermekeik gyermekeinek gyermekeit.
85. ZSOLTÁR. IMA BÉKÉÉRT (A karvezetőnek – Korach fiainak zsoltára.) Kegyelmedet, Uram, kiárasztottad földedre, Jákob sorsát jóra fordítottad. Néped bűnét megbocsátottad, minden vétkét betakartad. Méltatlankodásodat visszavontad, haragod tüzét lelohasztottad. Teremts újjá minket, Istenünk, tedd félre neheztelésedet, Szabadítónk! Örökké neheztelni akarsz ránk, átterjed bosszúd minden nemzedékre? Nem akarsz bennünket fölébreszteni; néped már nem ujjonghat többé benned? Mutasd meg, Urunk, irgalmadat, adj nekünk kegyesen szabadulást! Hadd hallom, mit hirdet az Úr, a mi Istenünk! Valóban, ő a békét hirdeti. Békét népének és minden szentjének, mindenkinek, aki szívből megtér hozzá. Igen, közel az üdvösség azokhoz, akik őt félik, s dicsőség lakik majd földjükön. Az igazság és a hűség találkoznak, az igazságosság és a béke csókot vált. A földből kisarjad a hűség, az égből igazságosság tekint le. Igen, az Úr kiárasztja áldását és földünk meghozza termését. Igazságosság jár előtte, és béke a lába nyomában. Közöm. Visszhangzom: Mutasd meg, Urunk, irgalmadat, adj nekünk kegyesen szabadulást!  Békét mindenkinek, aki szívből megtér hozzád. Az alábbi citátumokat sűrűn idézik: igazság és a hűség találkoznak, az igazságosság és a béke csókot vált. A földből kisarjad a hűség, az égből igazságosság tekint le. Igen, az Úr kiárasztja áldását és földünk meghozza termését. Igazságosság jár előtte, és béke a lába nyomában. A próféták hasonlókat fogalmaznak. Mi egyebet kívánhatnék magam is ebben a békétlen világban, mint hogy csókot váltson az igazság és a béke.