A Magyar irka 1. száma 1990-ből hoz ismert és ismeretlen emberektől naplórészleteket. Egyfajta tükröt tart elénk arról, hogy kiket mi foglalkoztatott abban a korban (pl. kvarcóra-csempészés.) Ezekre talán még visszatérek, de aktualitásánál fogva most Schirilla Gy. Írásából kívánok idézni, hogy láttassam a homlokegyenest eltérő véleményeket az étkezéseket illetően. Róla annyi a számomra új információ, hogy istenhívő valaki, aki szívrendellenességtől és gyermekparalízistől szenvedett. Alvásigényét minimalizálta, remélve hogy teljesen elhagyhatja. Sportteljesítéseiről itt hadd ne szóljak. Élt hetven évet, amikor szívroham vitte el. A vegetárius étrend híve, szószólója és terjesztője, aki gyógyítással is foglalkozott, noha az általa felsorolt tanulmányok nem predestinálják. Tisztelettel adózom az emlékének és most idézek naplója üzenetéből. Ezt írja: „Ha egészségét meg akarja tartani (visszaszerezni), akkor ne fogyassza el állattestvérét. A szétesési processzusokkal sejtjeinek degenerációja következett be. Az ember aligha követhet el nagyobb merényletet egészsége ellen, mint akkor, ha leölt állatok tetemeinek a koporsójává válik… Egy bizonyos: a húsevő ember nem ölheti ezerszámra állattestvéreit büntetlenül. A szörnyű tettének minden következményével számolnia kell! Ezért a húsevő ember élete szenvedések és betegségek láncolata. A vegetarianizmus túllép a táplálkozástudományon, hiszen erkölcsi világnézet, mely a Ne ölj parancsra épül.” Ha már Biblia. A Teremtés könyve 1,4 ezt írja: „Ábel juhpásztor lett…” Ha a választott nép nem evett volna húst vélhetően kipusztul. Ábrahám vendégei tiszteletére állatot vágatott s készíttetett el. A kivándorlás úgy indult, hogy minden család egy bárányt fogyasztott el mindenestül. A vándorlás idején pedig fürjcsapat hullott a mannát megunó néptömeg ölébe. Az Újszövetségben is bőven találunk húsevésre vonatkozó adatot. Elfogyasztották a húsvéti bárányt. Jézus halat sütött a tóparton, s kínálta övéit. Maga is evett belőle. Az állattestvér kifejezést ugyan nem ismerte, méltán, mert a mi testvéreink az emberek, ha el nem zárjuk előlük magunkat. A fent idézett gondolatok jól példázzák, hogy ha valaki részigazságok hangoztatásával kívánja bizonyítani igazát, akkor meg is teszi. Azért meglepett Sch. Gy. nyilatkozata.
- ZSOLTÁR. FELHÍVÁS DICSÉRETRE. Gyertek, zengjünk dalt az Úrnak, ujjongjatok üdvünk sziklája előtt! Dicsőítő énekkel lépjetek színe elé, magasztaljátok hangosan, zsoltárt énekelve! Mert nagy Isten az Úr, fölséges király minden isten fölött. Kezében vannak a föld mélységei, és övéi a hegyek csúcsai. Övé a tenger, ő alkotta, övé a föld, keze teremtette. Gyertek, boruljatok le és imádjátok, hajtsatok térdet az Úr előtt, aki teremtett minket! Mert ő a mi Istenünk, mi pedig legelőjének népe, s kezére bízott nyáj vagyunk. Bárcsak meghallanátok ma a szavát: „Ne keményítsétek meg a szíveteket, mint egykor Meribánál, mint a pusztában Massza napján! Atyáitok ott megkísértettek, bizonyítékot követeltek, jóllehet látták tetteimet. Negyven évig viszolyogtam e nemzedéktől. Így szóltam: Tévelygő szívű nép ez, nem ismeri útjaimat. Ezért esküdtem meg haragomban: Nem mennek be nyugalmam (országába)!” Közöm. Hívószavak: nagy az Úr; Övé a tenger, övé a föld; imádjátok. Sokat idézett mondás: „Ne keményítsétek meg a szíveteket, mint egykor Meribánál, mint a pusztában Massza napján!” Ott zúgolódtak a zsidók, mert szomjasak voltak, Mózes botjával a sziklára csapott, s forrás keletkezett... „bizonyítékot követeltek, jóllehet látták tetteimet”. Ilyenek vagyunk. Állandóan éhezzük az újnál újabb bizonyítékokat. És ha felismertük, viselkedésünkben sokszor nem igazoljuk vissza a megismert igazságokat. Ezt hívják megátalkodásnak.
Utolsó kommentek