Mickey webnaplója

Befejeztem a Kincskereső kisködmön újraolvasását. Nekiláttam Déry Tibor kisregényének, a Képzelt riportnak. Elég furcsa már az elején. Nem tudni, hogy az országúton haladó öreg Ford gazdája vízionál, vagy csakugyan madárrajokkal találkozik, amelyek elsötétítik az eget. Erősen hullámzó érzéseket jelenít meg Déry. Hangvétele engem Steinbeckére emlékeztet. Lehet, hogy a választott téma teszi? Nem tudom. Ahogy a könyvespolc mellett elhaladtam, látom ám, hogy Mrozek novelláiba is belekaptam, bár az bármikor folytatható. Az idő kedvez az olvasásnak, mert elkaptunk mindketten valami csúnya bacit. Torokgyulladással vegyes száraz náthával küszködünk, s várjuk, hogy természetünk legyőzze a fertőzést, merthogy gyógyszert nemigen szedegetünk mostanság. A hagymatea pedig nem mindenre jó. Akartam is kérdezni, hogy a diétánk mellett sokféle panaszunk megszűnik, de azért azt gondolom, hogy ember nincs – ha mégoly ritkán is előforduló – megbetegedés nélkül. Tehát azt akartam volna megkérdezni, hogy a hús-zsír kajákra váltó embert miféle kórságok szokták utolérni, és mihez kezdjen velük.
Kint egy hete ilyenkor, hajnalban köd üli meg a tájat, bár nappal szép fényes tiszta idő van. A meteorológia szerint ez csupán átmenet, lassan azért télbe fordul az időjárás. Nem fog készületlenül érni. Tegnap télire váltottam a Mitsubishi gumijait s a téli szélvédőmosót is bekészítettem a csomagtartóba.
***
Megszakítjuk adásunkat. Rendkívüli bejelentés: ma reggel 101,5 kiló vagyok. Ez ugye aug 24-hez képest
18,5 mínusz.  Hogy hová lett  a többlet műtét nélkül?
 104. ZSOLTÁR. A TEREMTÉS HIMNUSZA Áldjad, lelkem, az Urat! Uram, Istenem, mindennél nagyobb vagy! Fönségbe és méltóságba öltözöl, a fény, mint köntös, úgy fog körül. Az eget kifeszíted, mint a sátort, lakóhelyed a vizek fölött rendezted be. A felhőket fogatként használod, a szelek szárnyán szállsz tova. A szeleket követeddé teszed, a haragos villámot szolgáddá. A földet biztos alapra helyezted, nem inog meg az idők folyamán. Vizek árjával vetted körül, a hegyeket is vizek borították. De parancsodra visszafolytak, s megremegtek mennydörgő hangodra. A hegyek kiemelkedtek, a völgyek leszorultak arra a helyre, amelyet nekik szántál. Határt szabtál nekik, amit nem lépnek át, nem önthetik el többé a földet. Te öntöd a források vizét patakokba, a hegyek közt csörgedeznek. Inni adsz a mező vadjainak, a szomjas vadszamár merít belőlük. Az ég madarai partjaikon laknak, az ágak közt zengik énekük. A hegyeket kamráid vizéből öntözöd, eged gyümölcsével a földet jóltartod. Füvet nevelsz az állatoknak, és növényeket, hogy az ember jóllakhasson; hogy a földből kenyeret nyerjen, a szívét meg borral vidíthassa, hogy az olaj kenetül szolgáljon fejére, s a kenyér erőt kölcsönözzön neki. Az Úr fái is teleszívják magukat, a Libanon cédrusai, melyeket ültetett. A madarak rakják ott fészküket, tetejükön a gólya tanyázik. A zergéé a hegyek magaslata, a borz a sziklák közt rejtőzik. Te alkottad a holdat, hogy az időt mérje, és a nap is tudja, mikor nyugodjék le. Te hozod a sötétséget és ránk köszönt az éj, s az erdő vadjai körülhúznak. Az oroszlánkölykök zsákmányért ordítanak, Istentől követelik táplálékukat. De ha a nap fölkel, mind visszavonulnak, és elrejtőznek a barlangokban. Az ember elindul a munkája után, hogy dolgozzék az est beálltáig. Milyen sokrétű a te műved, Uram! Mindent bölcsességedben alkottál, s a föld teremtményeiddel van tele. Nézd, mily nagy és széles a tenger, benne az élőlények nyüzsgő sokasága, kicsi és nagy állatok serege. Rajta járnak a hajók, s ott kóborol a leviatán is, amit teremtettél, hogy a tengerben kergetőzzék. Rád vár minden élő, hogy ételt adj nekik a kellő időben. Megadod nekik, és ők összegyűjtik, kitárod kezed, s eltelnek javakkal. De ha elrejted arcodat, félelem szállja meg őket. Ha megvonod éltető erődet, elpusztulnak és a porba térnek. Ám ha kiárasztod lelkedet, fölébrednek, és megújítod a föld színét. Dicsőség legyen az Úrnak mindörökké, örüljön az Úr műveinek! Ha letekint a földre, az megremeg, ha megérinti a hegyeket, azok füstölnek. Egész életemben az Úrnak énekelek, zsoltárokkal dicsérem, amíg csak vagyok. Találjon tetszésre nála énekem, hisz az Úrban lelem örömöm. A bűnösök tűnjenek el a földről, és ne legyenek többé gonoszok. Áldjad, lelkem, az Urat! Közöm. Hosszú zsoltár esetén csak ízelítőt, csak részleteket mutatok szokás szerint. A teremtés egykori leírását nem volt szívem meg-megszakítani. együtt szép és teljes. Teremtésről is szól, de több annál. Isten gondviselését is bemutatja, és utal rá, hogy minden kegyelem. A kegyelemnek köszönheti a világ fennmaradását. A zsoltárban foglaltak igazsága lényegében máig sem változott.