Mickey webnaplója

Tisztázzuk, karácsony Jézus születésnapjának az ünnepe. Nem fenyőünnep, nem gyedmaróz, nem ajándékdömping. A Jézus születésére való emlékezés méltó és illő, mert világra jötte a világtörténelem meghatározó eseménye. Az őskeresztények még nem ünnepelték. Assisi Szent Ferenc viszont már igen, olyannyira, hogy megjelenítette a történteket: betlehemet állított. Még mindig vannak nagy betlehemek és kicsik, még emlékezünk a betlehemezésre, még pásztorjátékokat tartanak december 24. délután a templomokban. Amolyan karácsonyváró műsor ez.
A nyugati civilizáció az évszázadok során elvilágiasodott, olyannyira, hogy megkíséreli háttérbe szorítani az ünnep keresztény tartalmát azt hangsúlyozva, hogy a vallás magánügy. A karácsonyt pedig megpróbálja átértelmezni, eredeti mondanivalójától megfosztani. Családi ünneppé teszi, ahol minden jóra való polgár gáláns ajándékokkal rukkol elő. A fákat, az utcasorokat kicicomázza, telerakja csillogó füzérekkel, csak a lényeg nincs sehol. egy banki statisztikai elemzés szerint a mai Magyarországon egy átlagos család 132 000 ft-ot költ karácsonyra. ebből 90 000 fogy ajándékokra, a többi pedig ünnepi lakomára. Az üzletközpontok pedig tapsolnak hozzá, és a hatalmas profit reményében dörzsölgeti a kezüket. Hatalmas készletekkel találkoztam az általunk látogatott bevásárló központban is. volt ott mindenféle arany és villogó elektromos girland, de Jézus születésnapjára egyetlen karácsonyi dísz sem utalt. Csicsamicsa pedig bőven van, sőt még bővebben. Brüsszelben szellemesen dobozokból építettek egy csúcsos valamit, ami úgy nézett ki, mintha karácsonyfa volna. Tavaly a Deák téren tűzifából raktak egy hatalmas kúpot, mely úgy nézett ki, mintha... Idén a FB-on futottam bele egy nyitott könyvespolc-sorba. A könyvek kétoldalt befelé dőlnek. Szakaszott úgy néz ki hatásában, mint egy fenyőfa. Mintha. De bármikor tagadható. Ugyancsak a FB-on láttam parafadugókból összebeherált adventi koszorút.
Mondjátok, mi jöhet még?
A 19 éves Gárdonyi ifjonti kántortanítóként alkotta meg a Stille Nachttal vetekedő szépségű versét, melyhez dallamot is írt. Azóta énekeli az egyház:
Fel nagy örömre, ma született,
aki után a föld epedett,
Mária karján égi a lény,
isteni kisded szűznek ölén.
Egyszerű pásztor, jöjj közelebb,
nézd a te édes Istenedet!          
Micsoda mentalitásbeli különbség a tegnap és a ma között: Hogy tárgyakra cseréljük a Megváltó megérkeztét –rajtunk is múlik.
139. zsoltár. ISTEN MINDENTUDÁSA ÉS JELENLÉTE
(A karvezetőnek – Dávid zsoltára) Uram, te megvizsgálsz és ismersz engem, tudod, hogy ülök-e vagy állok. Gondolataimat látod messziről, látsz, ha megyek vagy pihenek. Minden utam világos előtted.
A szó még nincs nyelvemen, s lám, az Úr már tud mindent. Elölről és hátulról közrefogsz, s a kezed fölöttem tartod. Csodálatos ezt tudnom, olyan magas, hogy meg sem értem. Hová futhatnék lelked elől? Hová menekülhetnék színed elől? Ha felszállnék az égig, ott vagy. Ha az alvilágban tanyáznék, ott is jelen vagy. Ha felölteném a hajnal szárnyait, és a legtávolibb partokon szállnék le, ott is a te kezed vezetne, és a te jobbod tartana. Ha azt mondanám: Borítson el a sötétség, és az éj úgy vegyen körül, mint máskor a fény: neked maga a sötétség sem homályos, s az éj világos neked, mint a nappal. Te alkottad veséimet, anyám méhében te szőtted a testem. Áldalak, amiért csodálatosan megalkottál, és amiért csodálatos minden műved. Lelkem ismered a legmélyéig, létem soha nem volt rejtve előtted. Amikor a homályban keletkeztem, és a föld mélyén elindult életem, szemed már látta tetteimet, s könyvedben mind felírta őket. Meghatároztad napjaimat, mielőtt még egy is megjelent belőlük. Terveid, Uram, felfoghatatlanok, s milyen tömérdek a számuk! Ha megszámlálnám: több, mint a homokszem, s ha végére érnék, az csak kezdet volna. Ó, Uram, bárcsak lesújtanál a gonoszokra, bárcsak távoznának a vérszopók. Álnok módon beszélnek rólad, s gondolataidat őrültségnek veszik. Ne gyűlöljem, Uram, aki téged gyűlöl? Ne irtózzam azoktól, akik ellened lázadnak? Igen, égő gyűlölettel fordulok feléjük, nekem magamnak is elleneim lettek. Vizsgálj meg, Uram, vizsgáld meg szívemet, tégy próbát és ismerd meg gondolataimat! Nézd meg, nem járok-e a gonoszság útján, és vezess el az örök útra! Közöm. A legtöbbet említett, a legtöbbünk által szeretgetett zsoltár. Azt igazolja, hogy biztonságban tudhatjuk magunkat Isten közelében, aki örök boldogságra akar vezetni mindnyájunkat. Személyesen viseli gondunkat. Uram, tudod, hogy ülök-e vagy állok; a kezed fölöttem tartod; anyám méhében te szőtted a testem. Áldalak; Meghatároztad napjaimat; eddig rendben is van. Ám szemérmesen el szoktuk hallgatni a végét, onnan hogy bárcsak lesújtanál a gonoszokra, bárcsak távoznának a vérszopók... Ne gyűlöljem, Uram, aki téged gyűlöl? Ez már az ószövetség, melyet ma erős fenntartásokkal fogadunk. Akkor az volt a szokás, ma egészen más – az aranyszabály: Tedd azt másnak, amit szeretnél, hogy mások neked tegyenek.