Mickey webnaplója

Reggel négykor felébredtem. Ilyen nincs, muszáj továbbaludni. sikerült visszaaludni. Álmomban – hogy, hogyhogy nem – betévedtem egy bicikliszervizbe. Ott belerúgtam a küszöbbe, és lábam kisujjának utolsó perce leszakadt. Nézem a másikat az is épp csak fityeg a helyén. Megcsavarom, hogy nincs-e nagyobb baj. Uram fia, a kezemben marad ez a másik is. Ez így elég keserves – gondoltam, mi mást tehetnék, elkocogok a kettő önálló életet kezdett ujjdarabkával a sebészetre, hogy annak rendje módja szerint varrják vissza őket, hátha „megerednek”, mint a földből kirángatott növények. Keresgetek a zsebemben valami zacskót vagy effélét, hogy elroboghassak velük a rendelőintézetbe. A másik kezemben tartott csonkok egyikét kiejtettem, és szerencsétlen módon egy vasrácsra esett, onnan meg a reménytelen mélységbe. Egy pillantást vetettem megcsonkult lábfejeimre. Nem vigasztalt a látvány. Kb. úgy nézett ki mindkettő, mint a leprásé, aki már részben elveszítette végtagjainak egy részét. Azért erőt vettem magamon, leszámolva azzal, hogy ezután csonka lábfejjel élem tovább az életemet. Szandálba bújtam és elindultam. Mintha éreztem volna, hogy van még reménység.
És lőn.
Felébredtem.
Hajnali öt óra van.
Végtagjaim immár kiegészültek.
Mi tagadás, nem volt kedvem visszaaludni.
Boldogan mentem kávét főzni.
Jobb éberen, mint elszunnyadva.
***
Tegnap későeste FB-ra tett videómat hajnalig többen meglájkolták. Még sose írtam vissza az éjszakai baglyoknak: Mi van, gyerekek, nem tudtok aludni? – mindössze egyszer, egy hajnali hozzászólónak: Jó reggelt!        
***
147. zsoltár. A MINDENHATÓ HIMNUSZA (Alleluja!) Áldjátok az Urat, mert jó neki énekelni, Istenünknek kedves a dicsőítés! Az Úr újjáépíti Jeruzsálemet, a szétszórt Izraelt összegyűjti. Meggyógyítja a megtört szívűeket, és bekötözi sebeiket. A csillagokat számon tartja, mindegyiket nevén szólítja. Nagy az Úr, ereje hatalmas, és bölcsessége mérhetetlen. Az Úr fölemeli a megalázottakat, de a gonoszokat földre tiporja. Énekeljetek az Úrnak és adjatok neki hálát! Játsszatok hárfán Istenünknek, aki az eget felhővel borítja, és esőt juttat a földnek! A hegyeken füvet sarjaszt, és növényeket az emberek javára. Ellátja táplálékkal az állatokat, a rikácsoló hollófiakat. Nem a ló erejében telik öröme, nem leli tetszését a harcos izmaiban. Azok tetszenek az Úrnak, akik félik őt, akik bíznak jóságában és kegyelmében. Jeruzsálem, áldd az Urat, Sion, magasztald a te Istenedet! Kapuid zárait megerősítette, s megáldotta benned fiaidat. Határaidat békében elrendezte, s a búza javával táplált téged. Ítéletet küld a földre, szava gyorsan odaér. Havat ad, mintha gyapjú hullna, a deret úgy hinti, mint a hamut. A jégesőt úgy szórja, mint a morzsát, s faggyal dermeszti meg a vizeket. Szava elhangzik, és olvadni kezd, feltámad a szél, és folynak a vizek. Szavát kihirdette Jákobnak, igazságát és törvényét Izraelnek. Egyetlen néppel sem tett így, senki másnak nem hirdette ki törvényeit. Közöm. Áldjátok az Urat, mert jó neki énekelni, Istenünknek kedves a dicsőítés! A zsoltár szövege kijelöli műfaját: Himnusz. Azok tetszenek az Úrnak, akik félik őt (az istenfélelem a bölcsesség kezdete), akik bíznak jóságában és kegyelmében. Hozzátehetjük bízvást, hogy bíznak irgalmában is. Ugye december 8-án indította útjára a pápa az Irgalmasság évét. Hagyatkozzunk hát kellő szerénységgel, de nagy bizodalommal Isten irgalmára. Sőt legyünk mindenkihez irgalmasok, mert Isten is irgalmas. Lám, ma hajnalban visszatért a fagy testvér. Az utcán minden autó karosszériája sziporkázik a jégkristályoktól, mintha valamennyi porcukorral lenne meghintve.