Mickey webnaplója

Már egyáltalán nem akartam foglalkozni a fogyással, fogyókúrával, s az eredményesség titkával, módszerével. Most mégis megteszem, mert nem hagy békén a téma, kikívánkozik belőlem. Hátha másnak hasznára lesz, hátha nekem is. Ígérem, nem leszek hosszú. Néhány momentum segíthet abban, hogy a p-k. kúra eredményes legyen.
- Az egyik annak a felismerése, hogy minél inkább elfoglaljuk magunkat, annál kevesebb idő marad a töprengésre: Mikor eszünk legközelebb?
- A másik, hogy tudomásul vesszük: akkor eszünk, amikor éhesek vagyunk.
- A következőt dr. Tóth Csaba hangsúlyozta: Legyen huszadrangú kérdés az étkezés.
- S ugyanígy tőle hallottam azt is, hogy érdemes szemléletváltoztatásra, ha szükség van rá. A diétázással kapcsolatban kétféle hozzáállás lehet. Az egyik, hogy hogyan bővíthetnénk azt a kört, ami még nem káros, vagy nem nagyon káros, tehát valamiféle lazaságot hogyan lehet belevinni a diétába. A másik ezzel ellentétes: Hogyan lehetne szűkíteni az ételek körét, s egyre erőteljesebben kizárni minden olyasmit, ami árthat. 
Ugye abban egyetérthetünk, hogy minden a fejünkben dől el. Ám a Hindenburg tábornoknak tulajdonított szállóige szerint csak az ökör következetes. Így bennünk két farkas fenekedik: az értelem és az ösztönök. Ezek gyakorta egymásnak ugranak. Nekünk hideg fejjel kellene következetesnek lennünk a diéta szigorúságát illetően, ám tudatalattink fojtogatja észérveinket a maga kilencvenegynéhány százalékos részesedésével, és próbálja a diéta kívánta pofonos ládát nyitogatni. Aki racionális tud maradni, az mondhatja eredményesnek egészség-megőrzési és fogyási kísérletét. Most egyelőre felhagyok további fejtegetési kísérleteimmel, és megpróbálok érvényt szerezni az ismert észérveknek.
Ízelítő a Péld 21-ből. ... A maga útját minden ember jónak látja... Azt tenni, ami jó és igazságos, sokkal kedvesebb az Úrnak, mint az áldozat. A szemek kevélysége, a szív pökhendisége... csupa bűn. ... Jobb a tető szegletében lakni, mint közös házban egy házsártos asszonnyal. Gonoszságot áhít a gonosznak lelke, más ember nem talál szemében irgalmat. ... Aki bedugja fülét, amikor kér a szegény, maga is kér majd, de nem hallgatják meg. ... A szórakozni vágyó ember szükséget szenved, nem gazdagszik meg, aki a bort szereti meg az olajat... Aki vigyáz a szájára meg a nyelvére, megmenti életét a szorongatásoktól. A gőgös arcátlannak „gúnyolódó” a neve, felfuvalkodottság a tettei rugója... az igaz fukarság nélkül adakozik. Utálatot kelt a gonosz áldozata, főképpen, hogyha aljas szándékkal hozza. ... A csata napjára paripát nyergelnek, ám a győzelmet az Úr adja. Közöm. Eddig nem annyira példabeszédekkel találkoztam a Péld könyvében, inkább aranymondásokkal, melyek összefüggések nélkül íródtak egymásután. Emiatt egyszerű kiragadni azokat, amelyek jobban tetszenek az átlagosnál. Ma már nem könnyű érteni, mire gondolhattak több ezer évvel ezelőtt, akik a tekercseket írták. Sok olyan mondást tartalmaz a könyv, amely ma is áll, de még mennyire. Pl. A maga útját minden ember jónak látja. Így van, és még ígyebb, hogy a maga igazságát is ki-ki jónak látja. Emiatt a sok ütközés, mert különbözők lévén, ha nincs bennünk alázat, szembekerülünk egymással, csak mert a többiek különböznek tőlünk. Jobb a tető szegletében lakni, mint közös házban egy házsártos asszonnyal. Máig igaz nemre való megkülönböztetés nélkül.