Mickey webnaplója

Aszongya, hogy aszongya, szokták lopva elhadarni a dalos emberek a nóták megindítása előtt mintegy gondolkodási időt nyerve, ha nem jut eszükbe hirtelen, hogy is indul a következő strófa (majd nem azt írtam: Strumfli). Illik ez az aszongya a fejvakaráshoz, ami azáltal keletkezik, ha a hívek könyörgése olyan barokkosra sikerül, hogy csak a nagyon kanyaros észjárású góbék ismerik ki rajta magukat. Néha megpróbálom őket megfejteni, most Deskétől idézek egy ilyet, amit ő próbált kibogozni. A citált idézet így hangzik: „Urunk, Édesanyád járjon közben értünk. Hát ez eléggé kacifántos, logikáját a hívők értik [én nem, gym]. Megkérjük Krisztust, hogy engedje meg, netán szóljon anyjának, hogy az könyörögjön ügyünkben őhozzá.” (VÁLI deske.hu 142, o.)
Ez olyan tekervényes, mint az a mondat, amelyet pihent aggyal próbáltam egyszer összeszerkeszteni. (Az pedig egy többszörösen alárendelt mondat.) Azt, aki ellopja azt a táblát, amire az van írva, hogy az, aki ezt a táblát ellopja, az megbüntettetik, az meg is büntettetik.
Ha már VÁLI deske.hu, akkor még egy idézetet hozok tőle. „Jól pofán csapott Chanders... radikalizmusa... mindent a helyére tesz: Az olyan embernek, akit Krisztus szenvedésközösségébe fogadott, nincs magánélete, külön világa a világban. Isten betör a magánéletébe, és átjáróvá teszi Önmaga és a világ között. Egyetlen ember sem bírná ki ezt, aki nem él közösségben Krisztussal. .. A velünk történő dolgok nem személyünket érintik, – Isten mégis általuk von be szorosabb közösségébe. Ha ezt nem engeded, akkor akadály és fék leszel megváltói művében...
Isten először a rideg valóságra ébreszt rá minket, mindaddig, amíg nem törődünk már azzal, mi lesz velünk személy szerint, csak hogy ő elérhesse célját. Miért ne járnánk szívtépő szenvedésekben?... Legtöbben halódunk az önsajnálkozástól, a keresztények együttérzése pedig halálos ágyunkra segít... Ha Isten csak összetört szívet használhat, akkor köszönd meg neki, hogy szívedet összetörte.” (Uo. 115. o.)  No comment!
Ízelítő A préd 2-ből: Azt mondtam magamban: élvezd az életet! De kiderült: ez is hiábavalóság... Nagy dolgokat vittem végbe, palotákat építettem és szőlőket ültettem magamnak. ... Elgondolkodtam a bölcsességen, az esztelenségen és a balgaságon. Hadd lám: mit csinál majd a király utódja? Azt, amit már régen is tettek. ... rájöttem, hogy egy és ugyanaz a sorsa mindnek. Ekkor azt mondtam magamnak: Ha rám is a balgák sorsa vár, miért lettem akkor olyan mérhetetlenül bölcs: Ez is hiábavalóság! ... A bölcs meghal éppen úgy, mint a balga. ... minden hiábavalóság és szélkergetés! ... Igen, mije marad az embernek minden fáradozásából és törekvéséből, amivel emésztette magát életében? Minden napja csupa szenvedés és minden tevékenység csupa bosszúság. Szíve még éjjel sem tud megnyugodni. Ez is hiábavalóság! Nem tehet jobbat az ember, mint hogy egyék, igyék és kedvét lelje a munkájában. ... az öröm is, a gond is Istentől van. Közöm. élvezd az életet! Nem tehet jobbat az ember, mint hogy egyék, igyék és kedvét lelje a munkájában.  A prédikátor folytatja a felsorolást: Hiábavaló a gazdagság, hiábavaló a hedonizálás, hiábavaló a bölcsesség és tompaság, hiábavaló a szenvedés, a tevékenykedés, a bosszankodás. Sokan pesszimistának ítélik a prédikátor kijelentéseit, pedig a sorok között olvasva rejtetten minden szava arra utal, hogy minden kegyelem. Az élet ajándék, rejtett értelemmel. Az Isten nekünk követhetetlen úton valósítja meg azt, amit a világgal – s benne velünk – tenni kíván.