1. - Idén 2016-ot írunk.
2. - Ma február 5-e, péntek van.
3. - Az Amerikai úti kórházban vagyok.
Ilyenek memorizálása jól jöhet annak, aki kezd öntudatra ébredni. Napjában nemegyszer megkérdezik tőle, (nem elégednek meg a sablonos kérdéssel: Hogy vagy?) A kérdés nem is olyan egyszerű annak, akinek koncentrációs nehézségei vannak, vagy emlékezetkihagyása stb.
Nem könnyíti meg a kérdést az se, ha végignézed az ágyak lepedőit. Egyikbe beleszőve: Uzsoki kórház, a másikba belepecsételve: Semmelweis Orvostudományi Egyetem. A harmadikba: Szent György Kórház, a negyedikbe: Szent János Kórház. Te meg találd ki, hogy melyikben vagy.
4. Si fueris Romae, romano vivito more. Ha Rómába mész, viselkedj úgy, ahogy ott szokás. Edd azt, amivel a néhány nap során kínálnak (alkalmazott diétádtól függetlenül).
5. Ugyanígy, ha gyógyszerek elhagyása miatt magasra szökött vérnyomásod vagy a vérhígító elhagyása miatti stroke-kal keresesd meg az intézményt, az életedért küszködve, akkor el kell fogadnod azokat a szereket, amelyekkel visszahozzák tudatodat.
6. Nincs az az ócska vérnyomásmérő, amely ha kell „ráfújással” bár, de ne mutatná meg, hogy áll a vérnyomásod. Azért fúj rá, mert a magasabb tartományokat csak így érheti el. Ha tehát magas a vny, kénytelen ráfújni.
7. Először élni kell, s csak azután lehet arról beszélgetni, hogy miféle diétára fogjam magamat, és mit fogadjak el hitelesnek. Meglehetősen gyakori csalódásaim tettek immár óvatossá. Remélem, még idejében.
Ezekkel a tapasztalatokkal megrakodva tértem haza immár 10 nap után a kórházból, s próbálok magamhoz térni újra immár kissé átprogramozva, némiképpen meglassúdva, de reménnyel telve.
***
A nővérek egymás közti beszélgetése regénytémává lehetne, olyan színes sorsokról mesélnek egymásnak. A betegek sorsa egy-egy dráma, tehetetlenségük maximális, életkilátásuk helyzeteltérésükből fakadóan más és más.
Érdekes téma lehetne még a verkliből fakadó liturgiák, azonosan lefutó cselekedetek megírása. Nem tervezem, csak megemlítem, hogy létezik. Továbbá hallatlanul érdekesek az ott dolgozó figurák, és egymáshoz való kapcsolatuk. Ki a főkutya, ki az alkutya, kit miért fogad be a csapat, s kit nélkülözne.
Végül most mindenkinek nyugodalmas békés éjszakát kívánok.
2016.02.05. 21:47 emmausz
Az ötös számú kórterem
5 komment
A bejegyzés trackback címe:
https://emmausz.blog.hu/api/trackback/id/tr728363864
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
emmausz 2016.02.06. 04:58:31
R.: Nem könnyű, sokat tévesztek a beíráskor, de majd... talán...
J.: Törekszem-
Á.: törekedem...
J.: Törekszem-
Á.: törekedem...
Klári Bodó 2016.02.06. 09:13:51
Hát ez tök jó! Nem valami emelkedett üdvözlet, de őszinte.
Krisztabp 2016.02.06. 09:18:56
Örülök, hogy előkerültél és gyógyulsz :)
Vigyázz magadra és folytasd!
Vigyázz magadra és folytasd!
Utolsó kommentek