Várom éjjel, hogy reggel legyen.
Várom reggel, hogy érkezzen internetes levél,
várom, hogy éjszaka ismerőseim közül valaki újabb posztot alkoson.
Várom, hogy jó hírt tegyen fel valaki a FB-ra.
Várom, hogy jó ízekben gazdag legyen a reggeli.
Várom, hogy felébresszen a kávé,
várom az ihletet, hogy érdemleges témát ragadjak meg napi posztomhoz,
várom gyermekeim telefonját,
várom, hogy unokáink egyike-másika tiszteletét tegye otthonunkban,
várom a vízhajó hatását,
várom, hogy elteljen bevétele után egy fél óra, amikor utána küldhetem a káliumot,
várom, hogy hoz-e valamit a postás,
várom, hogy küldött leveleimre válaszoljon az, akinek küldtem,
várom az estebédet,
várom, hogy szellememet megragadja valamiféle olvasmányélmény,
várom, hogy valakinek valamiben hasznára lehessek,
várom a másokkal való találkozást, beszédbe elegyedést,
várom a szép időt, a sétálásra alkalmasat, s addig is
VÁROK.
Ízelítő a Bölcs 18. f. Szentjeidnek ragyogó világosság támadt... Nekik meg tűzoszlopot adtál vezetőül az ismeretlen úton, ártalom nélküli napot a dicső vándorláshoz. Azok persze megérdemelték, hogy a világosságtól megfosztva a sötétség rabjai legyenek, mivel fogva tartották fiaidat, akik által a törvény el nem múló világosságát kellett kapnia a világnak.
Egyiptom és Izrael: a pusztító
Mivel elhatározták, hogy a szentek gyermekeit megölik, úgyhogy közülük csak egy kitett gyermek menekült meg [Mózes], büntetésül rengeteg gyermeküket elvetted tőlük, és mind elveszítetted őket a tengernyi vízben. Közöm. A fejezet Egyiptom szenvedéseit írja le, szemben az izraeliekkel, akik Isten gondviselését tapasztalták meg. Egy biztos. Isten hűséges a mi hűtlenkedéseink ellenére, mert ő olyan. Ennek a felismerése alázatra kel, hogy késztessen bennünket. Ezzel a lelkülettel fogadhatjuk Isten irgalmát.